Kis építészhumor szilveszterre

Egyszer egy kiadvány mellé kaptam egy könyvet. A címe - Nekünk - nem - nyolc - nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet. Később belelapoztam, és azóta megállapítottam, hogy rosszabb napokon kifejezetten jó, ha ott van a kezem ügyében, mert így legalább tudok nevetni azokon a szakmai problémákon, amelyeken egyébként inkább sírni szeretnék...
A fűtés és hűtés kapcsán már tettem fel belőle két oldalt a facebookra, és most úgy gondoltam, többet is megosztok belőle. Az írók, akik nem restellték a humor műfajának űzőit is segítségül hívni -  kifejezett igénye amúgy is az volt, hogy fénymásolatokon terjesszék a művet. E technika fölött kicsit már eljárt az idő, ezért én inkább így, virtuálisan sokszorosítom.

Jó szórakozást - és sikeres, boldog új esztendőt kívánunk hozzá!

Kezdjük a legrosszabbal, ami, szerintem, minden építésszel megesett már valamikor: elszunyókált munka közben. Ezek a kifogások jól jöhetnek.

Mostanában (sajnos) a gyakori munkahelyváltás is része az építész életének. Az egyetemi levelező listán igen "mélyreható" szösszenetek szoktak keringeni erről a témáról. Nekik ajánlom az alábbi tanácsokat.

Na, de vágjunk is a munka közepébe, vagyis a tervezői művezetés izgalmaiba...

Néhány az építkezés 8 legrosszabb pillanata közül:

Pályázgatunk, pályázgatunk?

Érdekes, vannak dolgok, amelyek 10 év alatt sem változnak...(vagy inkább mondjam úgy, hogy 10 év után is aktuálisak?)

Jó mestereket mindig nehéz találni...

És a kedvencem :)

BUÉK Mindenkinek!

A legjobb ArchiFirka cikkek 2014-ben

Eljött az igazság pillanata, lezártuk a szavazást, az eredményeket alább olvashatjátok.

Köszönjük Mindenkinek, aki szavazott, hozzászólt, részt vett ebben a kis játékban, és hozzájárult ahhoz, hogy megtudjuk Olvasóink véleményét!



A szavazatok alapján ezeket a cikkeket találtátok a legjobbnak:

1. Tűzből jött művészet - épületkerámiák
2. Aszalási láz II. - Aszalónk története
3. Bénye fénye - Tokaj-Hegyalja építészeti értékei
4. Erdőbénye ismét
5. Város-Szín-Kép


Az olvasottság alapján ezt a 13 cikket olvastátok a legtöbben:

1. Egy kis történeti anyagtan
2. Bénye fénye - Tokaj-Hegyalja építészeti értékei
3. "Ami hagyományos, nem elavult"
4. Tűzből jött művészet - épületkerámiák
5. Aszalási láz II. - Aszalónk története

6. Valódi körforgás - a vályog,- és szalmaház építésről
7. Erdőbénye ismét
8. Alternatív fűtési rendszerek
9. Épületek hűtése
10. Budapesten érték a padlás
11. Diós Pál ha látná - a felújított diósgyőri várban jártunk
12. Zöldítsünk okosan!
13. Város-Szín-Kép

Találkozunk 2015-ben is, addig is jó pihenést, sok hóesést és jó olvasást kívánunk!
Emőke és Gabi

Karácsonyi történet

Ezzel a megható és egyben reményteli történettel szeretnénk minden kedves olvasónknak békés boldog ünnepeket és jó pihenést kívánni!

-- Szeretettel az archi-firkálók, Gabi és Emőke --

 A kis betlehemi csillag

Karácsonyi mese felnőtteknek

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.

A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.

Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.

- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.

A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.

- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?

- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.

- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.

- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.

A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.

Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:

- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.

- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.

A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.

Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.

- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?

- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.

- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.

- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.

- Értem - mondta az asszony.

Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.

A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.

Maria Loley

(fordította: Szende Ákos) 

forrás: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2001.12.23/1303.html

Agatha rejtélye – avagy a lakberendező krimikirálynő

Sokféle könyvet forgatok a kezemben szakirodalomtól a kortárs szépirodalomig, azonban Agatha Christie iránti rajongásom gyerekkorom óta töretlen. Majdnem az összes krimijét a polcomon tudhatom, de csak nemrég került a kezembe egy elfeledett régi újságcikk, amelyből kiderült, hogy férje révén nemcsak a régészetbe kóstolt bele, hanem a belsőépítészethez is olthatatlan szenvedély fűzte. Kis kitérőt teszek most egyik kedvenc területemre, Agatha világába, szigorúan építész szemmel. :-)

 

Lovardatúra III.

Telivér legendák szülőhelye - Kisbér

… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.” 

Szavazz a legjobb ArchiFirka cikkre!

Bár nem jár érte ajándék, és lájkolni sem kell, VISZONT fontos nekünk a véleményetek, és nagyon kíváncsiak vagyunk rá!
Blogunk adatai alapján összeállítottunk a legtöbbet olvasott 13 cikkből egy listát, ezekre lehet szavazni, illetve leadhattok szavazatot egyéb, általatok kedvelt cikkre is. A listán ABC sorrendben szerepelnek a cikkek címei, tehát nem a helyezésüket jelölik.
December 17-én hirdetjük ki, mely bejegyzések nyerték el legjobban a tetszéseteket.

Ezen a linken tudtok szavazni:

https://docs.google.com/forms/d/1z-1hRbLHdODvQtD_NjqhIcfp_UoNQm2Q5IMjGwtqEd4/viewform?c=0&w=1

Köszönjük szépen, hogy megtiszteltek véleményetekkel, és segítetek nekünk abban, hogy továbbra is jobbnál-jobb érdekes cikket írhassunk!

December - hangulatos kalandozás

Elérkezett a december, az év végi hajrá, a csokimikulás és a karácsonyi ajándékvásárlás ideje. Mozgalmas év áll az ArchiFirka mögött, ezért ahelyett, hogy újabb szakmai témát választanánk erre a hónapra, inkább a hangulatteremtés, és az elkövetkező ünnepek jegyében egy kellemes, decemberi kalandozásra invitálunk. Az év utolsó utazása ismét egy hazai lovardába vezet, készültünk meglepetés cikkel egy krimiíróról, aki imádott lakberendezni, és szilveszterkor is szeretnénk amolyan „építész-módra” egy kis nevetést csalni az arcotokra. Helyezkedjetek el kényelmesen, készítsetek magatok mellé egy illatos teát vagy egy fűszeres forralt bort, és olvassatok minket decemberben is!

Tüzelőberendezések I. - a fűtés történetéről napjainkig

Korábbi cikkünkben az alternatív energiahordozókkal működő fűtési rendszereket, berendezéseket igyekeztem bemutatni, a fűtéshez kapcsolódó építészeti tervezési szempontokat is sorra vettük. Mivel szeretek egy témakört egészben látni, megismerni nemcsak a legújabb megoldásokat, hanem a kezdeteket, az alapokat is, ezért ebben az írásban ismét egy kicsit az építészettörténet és a népi építészet területére kalandozom, és a hagyományos fűtőberendezéseket mutatom be.

Tűzből jött művészet: épületkerámiák

Aki egyszer beleszeretett a kerámiák világába, nemigen szabadul onnan. Ma, amikor a technika már olyan szintre jutott, hogy grammra pontosan meghatározható egy anyag összetétele, még mindig titok lengi körül ezt az ősi anyagot. Hazai találmányaink, a pirogránit vagy az eozin mázas csempe továbbra is csodálatba ejtik alkotóját és szemlélőjét egyaránt. Kalandozzunk hát e nemes anyagok, az épületkerámia, és építész mestereik világába.

Alternatív fűtési rendszerek

A hagyományos környezetbarát és nagy hatásfokú épületgépészeti berendezések mellett egyre nagyobb a megújuló energiaforrásokat hasznosító gépészeti eszközök palettája: napkollektor, hőszivattyú, pelletkazánok stb. Augusztusban az energiatudatos hűtési megoldásokkal foglalkoztunk, most, hogy közeleg a tél, az alternatív fűtési módokat szeretnénk közelebbről bemutatni.

Valódi körforgás – a vályog,- és szalmaház építésről

Egyik korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a hagyományos és fenntartható építésimóddal, a vályogház építéssel. Úgy tapasztaltam, továbbra is sokan érdeklődnek ezek iránt az anyagok iránt, de keveset tudnak róluk, így bizonytalanok az eredményt illetően. Ezért most újra erre a területre kalandozunk, a tervező szemszögéből nézve a hazai vályog,- és szalmaház építés lehetséges megoldásait, helyzetét és kilátásait a jövőre. Büki Péterrel beszélgettem, aki korábban a Belső Udvar Építész és Szakértő Iroda munkatársaként dolgozott. Anno még egy állásinterjún is voltam az irodánál, de akkor még nem sejtettem, hogy Péterrel később közelebbi ismeretségbe is kerülünk. Szerencsére így történt, és már régóta terveztem kifaggatni a vályog,- és szalmaház tervezés területén szerzett többéves tapasztalatairól.

Fűtsünk-fűtsünk valamit!

Színesednek a levelek, sötétben ébredünk és indulunk haza a munkából, egyre inkább beköszönt az ősz. Jólesik a jó melegbe behúzódni, forró teát kortyolgatva beszélgetni esténként, vagy a kezünket a kályhánál, fűtőtestnél megmelengetni.
Novemberben a fűtés témáját járjuk körül, különös tekintettel az energiatakarékosságra és a környezetbarát megoldásokra.Górcső alá vesszük az alternatív fűtési megoldásokat, és kicsit visszakalandozunk a hagyományos fűtőberendezésekhez is. Ráadásként pedig egy olyan anyaggal foglalkozunk, ami "tűzből jött és tűzbe megy": a kerámiával, ezen belül is azokkal, amelyek épületeinket díszítik.

Város-Szín-Kép – Homlokzatszínezés napjainkig

Amikor legutóbb valaki azt kérdezte tőlem, milyen Budapest színe szerintem, eszembe jutott, amikor hajnalban fotóztuk a várost. Kotorászni kezdtem az emlékeimben, hogy  összehasonlítsam más városokban szerzett szín-élményeimmel. Sienaban töltöttem hosszabb időt, és róla biztosan tudtam, hogy egy terrakotta, sárga, barna egyveleg, nincsenek kék vagy zöld színű házai a városfalakon belül. Egy város színét döntően az épületeinek színezése fogja meghatározni. Tehát adható egyfajta egzakt válasz a kérdésre. Hogyan alakultak az egyes korokban az épületek színei, és mennyit láthatunk ebből ma? Történeti épületek homlokzatszínezési dilemmáiban próbál ez a cikk némi vezérfonallal szolgálni.

Diós Pál ha látná – a felújított diósgyőri várban jártunk

A diósgyőri vár gyerekkorom nagy kedvence. A lovasiskola, ahová bedolgoztunk, gyakran részt vett lovaival a várjátékokon. Később a gimnáziumi évek alatt hétvégente kiváltságosként „haza jártam” a várárokba lovagolni, vagy épp lovaglást oktatni. Felnőttem, de a falak még mindig a gyerekkort jelentik, ha felidézem a csonka tornyokat. Közben építész is lettem, szakmai elvek mégsem árnyékolják be az emlékeket. Szerencsére. A közéleti és szakmai felhajtás után kíváncsian vártam, rám milyen hatást gyakorol miskolciként, és nem utolsó sorban építészként a vár új arca.

Lovardatúra II.

Bábolna, a shagya-k otthona

„… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.”
                                                                                                                   Ráday Mihály

Egy kis történeti anyagtan - habarcsok, vakolatok

Sokszor zavarba jövök, amikor feltesznek egy szakmai kérdést, például olyasmit, hogy a vakolatnak mitől olyan a színe amilyen, és mi található benne… Ilyenkor az összes eddigi, kemény munkával megszerzett tudás kihullik a fejemből, makogok valami hihetőt, és csak később settenkednek elő agyam rejtett zugaiból a megfelelő válaszok. És azok is keverednek mindenféle egyéb elbizonytalanító információval. Ezt a hiányosságomat pótolandó, újra alaposan utánajártam az egyik mindennapos építőanyagunk, a habarcs titkainak.

Házkutatás – tömören az építészettörténeti kutatásról

A szakmérnökin rettegett, általunk csak 'bakbori' névre keresztelt történeti földrajz tárgy keretében kellett e nemes, és kitartást igénylő tudást elsajátítanunk. Évek alatt belénk plántált mérnök-gondolkodásmódunkat elég sokára sikerült bölcsész mederbe terelni, mindenesetre dr. Bak Borbála történész tanárnőnk (a Magyarország történeti topográfiája c. könyv szerzője, a módszertan hazai megalapozója) lelkiismeretesen és sokszor szórakoztatóan vitte véghez a feladatot. (A vizsga és a számon kért anyag mennyisége már korántsem volt olyan vidám…)

Szeptember a tudás hónapja!

Itt a szeptember, amiről az iskolakezdés juthat először az eszünkbe. A pihenős, nyaralós, fesztiválozós időszak után most mi is visszaülünk egy hónap erejéig az iskolapadba, hiszen főként szakmai cikkek kerülnek majd terítékre. Az elmúlt időszak bővelkedett kutatni való témákban, ezeket az ismereteket szeretnénk most megosztani.
Hogy milyen témákról írunk majd? Legyen még egy picit titok, izguljunk még egy kicsit, ahogy az első osztályosok, de ígérjük, az unalom kizárt.

Épületek hűtése

Ígéretünkhöz híven a kicsit könnyedebb, ám nem kevésbé érdekes szakmai témák után térjünk vissza így a nyár végén a július-augusztus hónapra felvetett témánkhoz - hogyan hűtsük épületeinket energiatakarékos és környezetbarát módon?

Erdőbénye ismét

Úgy tűnik, hogy a blog két szerkesztőjét egymástól függetlenül ugyanabban az időben vonzotta haza a szülőföldje, no és a jóféle tokaji bor :) Nekünk is sikerült belecsöppennünk a bényei fesztivál előkészületeibe, bár sajnos magán a rendezvényen nem volt alkalmunk részt venni.

Az előző cikkünkben már részletes és alapos áttekintést olvashattatok a település múltjáról és épített örökségéről, én most egy modern borászatot mutatnék meg, mert szerencsére ilyenek is vannak a környéken, mutatva azt, hogy ezen a gyönyörű helyen ma is van "élet".

Bénye fénye - Tokaj-Hegyalja építészeti értékei

Mi még fesztiválon is építészetbe botlunk. Erdőbényén, bor, mámor és fesztiválhangulat közepette ismerkedhettünk meg híres borvidékünk építészeti vonatkozásaival. Fordítsuk hát figyelmünket mi is e táj értékeire, és a borkultúra mögött lássuk meg épített örökségünket is. Az információdús és izgalmas előadást Erhardt Gábor építésznek köszönjük ezúton is.




 

Aszalási láz II. - Aszalónk története

Nemcsak az én kedvencem az aszalt szilva! Aszalós cikksorozatunk folytatásaként a VendégFirkában egy győri építész házaspár saját keze munkáját, a sörkollektoros aszalót mutatjuk be. Építés és aszalás lépésről-lépésre.

Aszalási láz I.

Kétrészes cikksorozatunkban egy hagyományos és egy "kortárs", az újrahasznosítás jegyében született kerti aszaló építményt szeretnénk közelebbről bemutatni, az ügyes kezű emberek a ház körül található anyagokból könnyen megépíthetik mindkettőt.
Most egy népi építészetben gyakori, kerti változatot mutatok be, az új, sörkollektoros aszalóról következő VendégFirkánkban olvashattok majd. 

Lovardatúra I.

Történeti ménesbirtok és egy darabka Monarchia Mezőhegyesen

  

„… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.”

Ráday Mihály

Hűtsünk, hűtsünk valamit!

A nagy melegben ugye milyen jól esik egy pohár hűs limonádé, fröccs, vagy jéghideg forrásvíz, kinek-kinek ízlése szerint. Bár ezen a nyáron eddig még elkerült minket a kánikula, de a hűtés, légkondicionálás, árnyékolás mára egyre fontosabb szempontok az épületek tervezésénél. Július és augusztus hónapban ezt a témát járjuk körül, különös tekintettel az energiatakarékosságra és a környezetbarát megoldásokra.

Építész szemmel Olaszországban – várrom bemutatás olasz módra

Az ember nyaraláskor sem bújhat ki építész bőréből, és még könnyebb dolga van, ha a művészetek bölcsőjébe, Itália vadregényes tájaira kalandozik hazájából. Nem tudtam úgy elmenni Arco középkori vára mellett, hogy ne figyeljem az építészeti részleteket, a bemutatás minőségét, az anyagok használatát. Nincs benne semmi különös, egyszerűen megfelelő.

Zöldítsünk okosan!

A VendégFirká-ban Nusser Gabriella tájépítész írását olvashatjátok az épületek és a növényzet jótékony, máskor inkább gondot okozó kapcsolatáról. Egyben olvasónk kérdésére is válaszol, aki az agresszív kúszónövények kordában tartásának lehetőségeiről kérdezett.

Műemlékvédelem Londonban

Egy György-korabeli ház újjáéledése - 
Amikor arculatváltásra készültünk a blogon, körbekérdeztünk az ismerőseink között, többek között új témaötleteket keresve, ekkor ajánlották nekünk a Grand Designs c. sorozatot, melynek az egyes részei fent vannak a neten, ingyen megtekinthetők. Bevallom én nem találkoztam korábban ezzel a sorozattal, így nagyon kíváncsi voltam, amikor a leginkább ajánlott részt elindítottam a youtube-on. És egyáltalán nem csalódtam, sőt! Az epizód teljesen magával ragadott, lelkesen szótáraztam (eredeti nyelven vannak fenn a részek, szuper angol kiejtéssel), jegyzeteltem.

Falusi "helyszínelők"

Mindig is vonzott a krimik világa, Agatha Christie könyveinek olvasása közben gyakran elképzeltem, milyen lenne nyomozónak lenni, zseblámpával a kezemben titkos részletekre fényt deríteni. Nemrégiben döbbentem rá arra, hogy a népi épületek kutatása, építési periódusaik megállapítása legalább annyi izgalommal és érdekességgel jár, mint egy bűntény felderítése. Ugyanolyan fanatizmust, elkötelezettséget és precizitást kíván a száz évvel ezelőtti részleteket összerakni, mint manapság a helyszínelőknek a bizonyítékokat összegyűjteni.

I’m an architect

Nagyon szeretek olvasni, lazításképpen most egy olyan témáról írok, amit sokan megénekeltek már, nem feltétlenül újdonság tehát, de érdekes lehet: építészek az irodalomban. Mindig foglalkoztatott, hogyan tudják az írók különböző élményeiket egy számukra ismeretlen világba úgy átültetni, hogy sajátunkként ismerjünk rá. Tudományos igényességet ne nagyon keressetek a cikkben, viszont szórakozzatok jól. :-)

ArchiFirka új arca - Te is segítettél benne

Először is, szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki megosztotta velünk a véleményét, tanácsokat adott, és segített nekünk abban, hogy mind arculatban, mind tartalmilag egy felhasználóbarát bloggá fejleszthessük az ArchiFirkát.

Blogunk kezdetektől azt a célt fogalmazta meg, hogy építészet témakörben írjunk olyan cikkeket, amelyek szakembereknek szólnak szakmát foglalkoztató témákról, viszont közérthető nyelven, így laikusokat is segíthetünk érdemi szakmai információkkal. Ezt a "mindenkinek" szólást, ahogy a mottónk is mutatja, továbbra is szeretnénk megtartani, viszont célszerűbbnek láttuk egy kicsit strukturálni ennek érdekében a blogot, hogy mindkét célcsoport megtalálja a neki szóló témákat, és ne kedvetlenedjenek el olvasás közben, ha számukra nem "elég mély", vagy "túl magas" a mondanivalónk.

Sok hasznos tippet és ötletet kaptunk további témáinkhoz, ezek adták az indíttatást, hogy két új rovattal bővítsük a blogot. Az egyik a VendégFirka, amelynek nevéből is kitűnik, hogy egy általunk felkért külsős szakember írásait olvashatjátok majd benne. A másik rovatot pedig Olvasói levél néven indítjuk útjára, főleg laikus érdeklődők kérdéseire válaszolunk benne, természetesen építészet témakörben.

Unikális témákkal ezután is találkozhattok, mint a népi építészet, műemlékvédelem, civil kezdeményezések, interjúk, ajánlók.

Reméljük, elnyerte tetszéseteket az új arcunk, és továbbra is velünk követitek izgalmas barangolásunkat az építészetben!

Emőke és Gabi