Múzeumok Éjszakája 2015 - Beszámoló

2015. június 22. szombat történelmi pillanat volt blogunk életében: az ArchiFirka nyilvánosan is megjelent a nagyközönség előtt, nem is akárhol és akármilyen módon, hanem egy nívós rendezvényen, az Iparművészeti Múzeumban, a Múzeumok, azon belül is a Folyóiratok Éjszakáján!  E rövid írásban beszámolunk arról, hogyan készültünk erre, és milyen élményeket szereztünk a rendezvény során. 

Múzeumok éjszakája és Lechner Ödön

Hogy hogyan függ össze ez a két dolog? Nos, akik követnek minket fb-on, azok már láthatták, hogy meghívást kaptunk, mint blog, az Iparművészeti Múzeum Múzeumok Éjszakája alkalmából szervezett programjára! Nagy megtiszteltetés ez számunkra, hiszen számos neves hazai magazin mellett néhány tematikus blog lesz jelen a kiállításon, így nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy egy ilyen szép és hangulatos helyszínen is bemutatkozhatunk! Köszönjük! Tehát ha szeretnétek velünk élőben találkozni, akkor megtehetitek június 20-án, azaz most szombaton -> gyertek az IMM-ba!

Lovardatúra V.

Fényűző korok emlékezete II. – Vidéki kastélyok lovardái

 

… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.”

Agatha rejtélye – avagy a lakberendező krimikirálynő

Sokféle könyvet forgatok a kezemben szakirodalomtól a kortárs szépirodalomig, azonban Agatha Christie iránti rajongásom gyerekkorom óta töretlen. Majdnem az összes krimijét a polcomon tudhatom, de csak nemrég került a kezembe egy elfeledett régi újságcikk, amelyből kiderült, hogy férje révén nemcsak a régészetbe kóstolt bele, hanem a belsőépítészethez is olthatatlan szenvedély fűzte. Kis kitérőt teszek most egyik kedvenc területemre, Agatha világába, szigorúan építész szemmel. :-)

 

Lovardatúra III.

Telivér legendák szülőhelye - Kisbér

… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.” 

Diós Pál ha látná – a felújított diósgyőri várban jártunk

A diósgyőri vár gyerekkorom nagy kedvence. A lovasiskola, ahová bedolgoztunk, gyakran részt vett lovaival a várjátékokon. Később a gimnáziumi évek alatt hétvégente kiváltságosként „haza jártam” a várárokba lovagolni, vagy épp lovaglást oktatni. Felnőttem, de a falak még mindig a gyerekkort jelentik, ha felidézem a csonka tornyokat. Közben építész is lettem, szakmai elvek mégsem árnyékolják be az emlékeket. Szerencsére. A közéleti és szakmai felhajtás után kíváncsian vártam, rám milyen hatást gyakorol miskolciként, és nem utolsó sorban építészként a vár új arca.

Lovardatúra II.

Bábolna, a shagya-k otthona

„… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.”
                                                                                                                   Ráday Mihály

Bénye fénye - Tokaj-Hegyalja építészeti értékei

Mi még fesztiválon is építészetbe botlunk. Erdőbényén, bor, mámor és fesztiválhangulat közepette ismerkedhettünk meg híres borvidékünk építészeti vonatkozásaival. Fordítsuk hát figyelmünket mi is e táj értékeire, és a borkultúra mögött lássuk meg épített örökségünket is. Az információdús és izgalmas előadást Erhardt Gábor építésznek köszönjük ezúton is.




 

Lovardatúra I.

Történeti ménesbirtok és egy darabka Monarchia Mezőhegyesen

  

„… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.”

Ráday Mihály

Építész szemmel Olaszországban – várrom bemutatás olasz módra

Az ember nyaraláskor sem bújhat ki építész bőréből, és még könnyebb dolga van, ha a művészetek bölcsőjébe, Itália vadregényes tájaira kalandozik hazájából. Nem tudtam úgy elmenni Arco középkori vára mellett, hogy ne figyeljem az építészeti részleteket, a bemutatás minőségét, az anyagok használatát. Nincs benne semmi különös, egyszerűen megfelelő.

„Budapesten érték a padlás.” – Önkéntesként a Budapest 100 rendezvényen

2011-ben kolléganőm említette, hogy van ez a Budapest 100, és a ház, ahol albérletben lakik, az is száz éves, a Ráday utcában, és beállt szervezőnek, ha van kedvem, menjek el, szombat-vasárnap lesz. Tetszett maga a kezdeményezés, így hát elmentem megnézni. A kapuk nyitva voltak, az udvaron kis büfé, műanyag pohárban teával kínáltak. Az emeletről zongoraszó szűrődött le, majd a lépcsőn fölfelé haladva századeleji ruhákban suhantak el mellettünk az emberek. Fent az ablakban idős nénik könyököltek, hallgatták a koncertet, közben meg-megjegyeztek történeteket a ház életéből: „emlékszel, amikor…” Kicsit körbejártam a gangon, kikönyököltem a kovácsoltvas korlátra, bekukucskáltam az ablakokon, vizslattam az építészeti részleteket. Jól esett ebben a nem mindennapi miliőben időzni. Ez tavasszal volt, karácsony után kaptam egy emailt, hogy önkénteseket keresnek a Budapest100-hoz. Emlékeztem, hogy ez akkor nagyon tetszett, gondoltam, naná hogy ott a helyem.

Kiskert a lakótelepen

Pár héttel ezelőtt kezdett el érdekelni a téma, amikor a mi lakókörnyezetünkben is felmerült egy kis, húszegynéhány parcellás, bekerített kertecske létesítésének gondolata. Vidéki lány lévén, kapva kaptam az alkalmon, és elmentem a lakossági fórumra, ami ez ügyben szerveződött, és lelkesen jelentkeztem is "ágyásbérlőnek" - egyelőre sajnos még csak itt tartunk :) Gondoltam addig is amíg (hátha..) beindul a kiskert, leírom ide is a tapasztalataimat a lakótelepi kertekkel kapcsolatban.

Nyugat-Magyarországi kirándulás

Az elmúlt héten - saját tanácsunkat megfogadva - kis családommal mi is kimozdultunk a négy fal közül: Sopronba tettük át egy hétre a székhelyünket. Innen kirándultunk minden nap valami izgalmas helyre, illetve magát a várost és a Lővéreket is megnéztük. Jöjjön most egy rövid beszámoló - a teljesség igénye nélkül - az egyes helyszínekről építész szemmel, illetve talán kedvcsináló is a kiránduláshoz, mert mi minden napot nagyon élveztünk a lányainkkal!