Agatha rejtélye – avagy a lakberendező krimikirálynő ~ ArchiFirka

Sokféle könyvet forgatok a kezemben szakirodalomtól a kortárs szépirodalomig, azonban Agatha Christie iránti rajongásom gyerekkorom óta töretlen. Majdnem az összes krimijét a polcomon tudhatom, de csak nemrég került a kezembe egy elfeledett régi újságcikk, amelyből kiderült, hogy férje révén nemcsak a régészetbe kóstolt bele, hanem a belsőépítészethez is olthatatlan szenvedély fűzte. Kis kitérőt teszek most egyik kedvenc területemre, Agatha világába, szigorúan építész szemmel. :-)

Fogadásból világhír

Agatha (középen) barátaival Torquy-ban, 1910

„Nővérével egyszer detektívregényekről beszélgettek. Agatha már sok bűnügyi történetet olvasott, s úgy találja, pompásan elvonják a figyelmet az élet bajairól, gondjairól. Nővére szidja a műfaj termékeit, azt mondja, lehetetlen olyat találni köztük, melynek már a legelején ne tudná az ember, hogy ki a gyilkos. „Azt hiszem, én tudnék olyat írni, amelyben nem találod ki a gyilkos személyét”- szól Agatha elgondolkozva. „Fogadjunk, hogy nem tudsz.” „Jó, fogadjunk.” A 20. század derekán a második legtöbbet fordított szerző volt Shakespeare után.

Álomotthon, avagy Christie valódi világa

A híres otthon Greenway-ben

Agatha Devonshire megye fénykorában született, angol-amerikai középosztálybeli családban, éppen amikor Torquay lett az „angol riviéra” és pazar, viktoriánus stílusú szállodák, pavilonok, villák lepték el a tengerpartot. Gyerekkori otthonának (Devonshire, Torquay, Ashfield) Edward kori berendezése - házuk anyja és nagyanyja dédelgetett 19. századi gyűjteményével volt tele - élete végéig meghatározta és befolyásolta őt a dekorálás és lakberendezés világában. „Kopott vörös függöny a konyhában, török szőnyeg a lépcsőn, nagy kopott tanulószoba sötétkék és vörös dombornyomott tapétával”- emlékszik vissza. A kandallópárkányon álló nippek, mint Harlequin, a híres Mr. Quinn ihletőjévé váltak. Míg a világ és a környezete is az Art Deco és a modernizmus felé haladt, Agatha a viktoriánus korban ragadt. (Tudvalevő, hogy a nyomozó hajlamokkal megáldott vénkisasszony Miss Marple-t is hamisítatlan viktoriánus szellemben nevelt nagymamájáról és barátnőiről mintázta.) A befutott szerző Greenway-ben vásárolta meg álomotthonát, (hatezer angol fontért, amely ma kb. 44 ezer US

Grúz ihletésű, ébenfa padlós szoba

dollárnak felel meg…) amely eredetileg egy 757 hektáros birtok volt kiterjedt mezőgazdasági területekkel. Az eladáskor, 1938-ban azonban már csak a kastélyt és a hozzá tartozó fallal körülvett kertet kínálták. Agatha imádott otthonokat felújítani vagy berendezni, egy időben nyolc ilyen háza volt egyszerre! „Otthon az egyik hobbim, hogy házakat veszek, berendezem és átalakítom őket, egy rövid ideig lakom bennük, aztán eladom.” Greenway pedig maga volt számára a paradicsom: mohón konzultált róla építész barátaival, így bővíttette a fürdőszobát, és lebontatta a ház hátulsó, ormótlan részét. A második világháború kitörésével megtorpantak a munkák, és mire a háborúnak vége lett, Agatha egy 19. századi házban találta magát viktoriánus és György korabeli antikvitásokkal telezsúfolva, a modernitás kellős közepén. Grúz szellemben fogant szalonjában a nehéz mahagóni bútorokat, keleti szőnyegeket fehér lambériával és ébenfa padlóval törte meg. Sok értékes antik tárgyat őrzött otthonában, például egy grúz hintaszéket, egy 18. századi Chippendale shellback széket, vagy meisseni porcelán-kandallóórát. Halála után, 1976-ban a National Trust vette gondozásába a birokot, megőrizték a házat, katalogizálták Agatha és férje tárgyait. (A ház ma is látogatható, Hilary MacAskill könyvet is írt a házról Agatha Christe at home címmel.)

Viktória korabeli berendezés a Greenway-i házban

Winterbrook House Oxfordshire-ben, amelyet berendezett, és élt is benne

Poirot Art Deco világa

Midland Hotel

„Az art deco az 1920-as években indult útjára, és az 1925-ös párizsi világkiállításon érte el csúcspontját. Habár nem volt hosszú korszak, mégis nagyon gyorsan elterjedt, és a mai napig is előszeretettel elevenítik fel. Eredetét tekintve az art nouveau-hoz, a francia szecesszióhoz köthető, de egyéb irányzat stíluselemeit is magába olvasztotta: a konstruktivizmusból merítette a geometriai stilizációt, a futurizmusból a modern kor éltetését, a kubizmusból pedig a festészeti alapokat. Jelentős hatása volt rá az egyiptomi művészetnek is. Stílusát merész, egyszerű, geometrikus vonalvezetés jellemzi erős, tiszta színvilág mellett. Anyaghasználata pazar: zománc, elefántcsont, bronz, csiszolt kő, de a tömegtermeléssel készült anyagokat, mint a krómot és a bakelitet is előszeretettel használja. A stílus a luxus és az elegancia egyik kifejezője lett, a Hollywoodi stílus is az art deco-ra épült.”

De LA Warr Pavilon, Bexhill

A híres Poirot epizódok látványtervezője, Jeff Tessler rengeteg gondot fordított az 1930-as évekbeli angol környezet megteremtésére. Olyan emblematikus art deco épületekben forgattak, mint az 1933-ban épült Oliver Hill által tervezett Midland Hotel, amelyet az angol tengerparti üdülés visszaszorulása miatt bezártak, majd 2008-ban a felújítás után újra megnyitottak, és többek között Coco Chanel, Sir Laurence Olivier és Noel Cowar törzshelye is volt. Bexhill-ben, ahol az ABC-gyilkosságok második gyilkossága játszódik, épült a brit modernizmus egyik gyöngyszeme, a De La Warr Pavilon (Eric Mendelsohn és Serge Chermayeff 1935.), amelynek üvegfallal körbevett, páratlan csigalépcsős lépcsőházában tárja fel Poirot a rejtély nyitját. Az előzőhöz hasonlóan ez az épület is a tengerparti üdülők sorsára jutott, 2006-ban támadt fel újra. A hátborzongató Tíz kicsi néger című regényt a híres, art deco stílusban épült Burgh Island

Burgh Island Hotel, Bigbury-on-Sea

Hotel ihlette, amely a Nyaraló gyilkosok c. epizódban is megjelenik. (Az épület valóban a szárazföldtől 250 méterre fekvő, Bigbury-on-Sea szigeten áll, és csak dagálykor közelíthető meg egy különleges vizi jármű segítségével.) Poirot aprólékos, már-már beteges rend,- és harmóniaszeretetét, tökéletességre törekvését híven tükrözte filmbéli lakása is. Valójában a Florin Court épületét használták külső képként, amely a Charterhouse Square-en, Clerkenwell-ben, London központjában áll. Kezdetben egy sápadt-elegáns üveg-króm Mies van der Rohe-stílusú lakást rendeztek be neki, majd átalakították egy

A "Tíz kicsi néger" színpadképe

kontinentálisabb, a belga és francia art deco-nak megfelelő gazdagabb, feltűnőbb, színesebb enteriőrré. Bár a könyvbeli Poirot „art deco-sága” túl rikító volt, sikerült a tervezőknek egyszerre fényűző és a nyomozó személyiségét tükröző belső teret alkotni, amelynek nosztalgikus gazdagsága hozzájárult a sorozat népszerűségéhez is.

Könyveiben hamisítatlanul visszaköszön a gyermekkori ház és a tengerparti nyaralások

Florin Court, azaz Withehaven Mainsons

miliője. Agatha világa azonban nemcsak könyvlapokon létezik, a késő 19. és korai 20. századi berendezésű hotelszobákat ma is gyakran Agatha Christie stílusú-ként hirdetik. Hasonlóról ír maga Christie is Bertram szálló című krimijében, amelyben az 1900-as évekbeli Edward-kori Angliát állítja szembe a hatvanas évek Angliájával. (E művét egyik ismert, azóta már irodalmi körökben is elismert ponyva-írónk, Rejtő Jenő is kifigurázta Vesztegzár a Grand Hotelben c. regényében.) Mint kiderül, az egész csak egy díszlet, hogy odavonzza az amerikai turistákat, hiszen nekik van pénzük, illetve mert az emberek azt várják, hogy Anglia olyan legyen, mint a Henry James regényekben. Talán a legkifejezőbben itt ír a kor építészetét érintő változásokról. A szálló egy, a háborús pusztításoktól megkímélt, helyreállított épület a West End szívéhez közel. A központi fűtést elrejtik az Edward-kori belsőben, hiszen a hallban kandalló áll. Az amerikaiak olyan szobát kapnak, ahol pár fokkal melegebb van, mert fázósabbak, mint az angolok. A szobákban, villanyborotva, zuhanyzós kád fogadja az oda érkezőket, sőt egy televíziós szoba is akad, ha valaki azt igényelné. Az ötórai tea már kiment a divatból, itt viszont látványosság, nemcsak a szállóvendégek jönnek be ilyenkor. A rokonok hajdani londoni házait lakásokká alakították, vagy helyükön felhőkarcolók nőttek.

Poirot filmbéli art deco stílusú nappalija

Poirot második art deco stílusú lakása

Régészélet

Elefántcsont szobor a British Museum-ból

„Minél öregebb lesz az ember, annál értékesebb lesz egy régész számára.” E rosszmájú újságírói megjegyzést Agatha és archeológus férje közötti 14 évnyi korkülönbség ihlette. 2011 márciusában a British Museum-ban kiállították azokat a háromezer éves elefántcsont tárgyakat, amelyeket Max Mallowan és régész csapata tártak fel Irakban, az egykori Asszír Birodalom területén, és Agatha arckrémmel történő tisztítási módszerének köszönhetően nagyon jó állapotban maradtak fenn. „Agatha Christie egy lépést sem tett az arckrémje nélkül, 14 évvel idősebb volt férjénél, igyekezete tehát érthető” - véli Henrietta McCall, a British Museum kurátora, a Max Mallowan életéről és Agatha Christie régészeti tevékenységéről szóló könyv (The Life of Max Mallowan: Archaeology and Agatha Christie) szerzője.” Márcsak azért is érdekesek ezek a pici szobrok, mert a feltárás óta még soha nem állították ki őket, egy raktárban porosodtak. Christie pedig nemcsak részt vett férjével az ásatásokon, de finanszírozta is férje ásatásait. Mallowan 1949 és 1962 között tárta fel Nimrúdot, az egykori akkád Kalhut, s ezzel világhírre tett szert. A Közel-Keleten töltött régész expedíciókon szerzett élményeiről nemcsak detektívregényeiben bukkannak fel részletek (megismerkedésük története ihlette a

Férjével és Woollye-val Ur város feltárásakor, 1931

Gyilkosság Mezopotámiában c. művét), hanem egy jól megírt, frappáns humorú könyvben is beszámolt róluk a krimik királynője. Az Így éltünk Mezopotámiában c. művet bátran ajánlom mindenkinek, aki szórakozni szeretne, és szívesen megismerkedik a sivatagi régész-élet illetve az arab világ mindennapjaival. Az írónő az építész munkatársakról is kíméletlenül beszámolt, már csak ezért is érdemes belelapozni. Az ásatásokon készült, nagy nehézségek között (sötétkamrát kellett építeni a sátorban!) előhívott fekete-fehér fotóit a régészek ma is használják.

„Elvállalom a vádlott védelmét a kritikusokkal szemben”

Karikatúra egy magyar folyóiratból

Sokan úgy vélik, Christie nem nagyon érdemel dobogós helyet az irodalmi ranglétrán. Írásai valóban nem szépirodalmi jellegűek, aki azt keresi bennük, hiába fárad. Egy darabka művelődés,- és társadalomtörténetet viszont mindig biztosan kapunk tőle az 1915-65 közötti Angliáról. Bár nem merül tolsztoj-i mélységekbe, mindig felvillannak erkölcsi fejtegetései egy-egy szereplő szájába adva a bűnről-bűnhődésről, az isteni igazságszolgáltatásról, az eutanáziáról, vagy a régi és az új együttéléséről, ami idősebb korában sokat foglalkoztatta. Műveiben sokszor megjelenik a háború által megváltozott mindennapi középosztálybeli élet ábrázolása, híres nyomozója alakját is állítólag belga menekültekről mintázta. A terek, épületek, berendezések leírását, vagy a kertészkedés nagy kérdéseit el nem mulasztaná, szenvedélye itt is testet ölt. Első krimijében pedig olyan szakszerűen írt a mérgekről, hogy dicsérő recenziót jelentetett meg róla a londoni Gyógyszerészeti Szemle.

Az írónő greenway-i otthonában

Megjelennek az angliai jogrendszer és büntetés-végrehajtás szereplői, a Scotland Yard, az ügyész, az esküdtszék, és azt is megtudjuk, hogy a zsarolást ekkor súlyosan büntetendő cselekményként tartották számon, és a második világháborúig él még a halálbüntetés, melynek eltörléséről akár oldalakon keresztül is kifejti véleményét szereplői által. Miss Marple kitalált, isten háta mögötti bűbájos otthonában tipikus képet kaphatunk az angol vidéki életről és szereplőiről is. Örökzöld témája a „többé soha nem kapható rendes” háztartási alkalmazott, az anglikán egyház és képviselői, a sportautók, a fiatalkori bűnözés, és a lányok rövid szoknyája, vagy a fiúk hosszú haja – egyszóval az élet dolgai. A második világháború utáni írásaiban gyakran téma a megváltozott Anglia, a földalattin rohanó Londonnal, kommunista összeesküvésekkel, magas jövedelemadóval tarkítva. Az első osztályú vonatjegy drága, oxfordi matematika diplomával viszont kiválóan el lehet helyezkedni háztartási alkalmazottként… Ismerősen hangzik? Pedig már nem 1957-et írunk.

Sokan gondolják úgy, ő maga is olyan személyiség lehetett, mint viktoriánus hősei. Valójában inkább egy kíváncsi, belevaló nő volt, aki „csak szórakoztatni akart.”

Az én A. C. TOP 10-em:

Ezek nem feltétlenül a legjobb, vagy a bestseller listák élén szereplő könyvei, de engem megragadott bennük a történet érdekessége, a szereplők személyisége vagy a szituációk pszihológiája. Vagy egyszerűen csak megtetszettek valamiért.

1. Miért nem szóltak Evansnak?

2. Halál a Níluson (P)

3. Gyilkosság meghirdetve (M)

4. Három vak egér

5. Szunnyadó gyilkosság (M)

6. Tíz kicsi néger

7. Paddington 16.50 (M)

8. Éjféltájt

9. „Balhüvelykem bizsereg…” (TT)

10. Fülemüle villa

+1 Chimneys titka – magyar (vagy inkább közép-európai) vonatkozásokkal is bőven megáldott „mese-krimi” az unokaöccsnek, mégis szerethető, mulattató. (Agatha énektanára magyar volt.)

Forrás:

Kozári Mónika: Agatha Christie történész szemmel, Tiszatáj, 10. szám (2000) 90–100. p.

http://www.bbc.com/news/magazine-24914782

http://www.victorianhomesmag.com/victorian-decor-inspiration-agatha-christie-part-2/

http://hvg.hu/kultura/20110319_agatha_christie_titokzatos_elete_krimi

http://juharizsuzsanna.blog.hu/2011/11/10/tiz_kicsi_regesz_irakba_ment

http://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=en&u=http://www.news.com.au/travel/world-travel/visit-torquay-agatha-christies-home-town/story-e6frfqai-1226723004727&prev=search

http://heczeidesign.hu/poirot-lakasa-art-deco-enteriorok/

Képek forrása:

1. kép: http://www.victorianhomesmag.com/victorian-decor-inspiration-agatha-christie/

2. kép: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Greenway_-_the_holiday_home_of_Agatha_Christie_-_geograph.org.uk_-_1447267.jpg

3-4. kép: http://www.victorianhomesmag.com/victorian-decor-inspiration-agatha-christie-part-2/