Aszalási láz I.

Kétrészes cikksorozatunkban egy hagyományos és egy "kortárs", az újrahasznosítás jegyében született kerti aszaló építményt szeretnénk közelebbről bemutatni, az ügyes kezű emberek a ház körül található anyagokból könnyen megépíthetik mindkettőt.
Most egy népi építészetben gyakori, kerti változatot mutatok be, az új, sörkollektoros aszalóról következő VendégFirkánkban olvashattok majd. 

A gyümölcsök és a zöldségek egyszerű, kíméletes, természetes és legolcsóbb tartósítási módja a szárítás és aszalás, melyhez nem kell cukor vagy kémiai tartósítószer. Legősibb formája, a napon történő szárítás, már a történelem előtti időkben ismert volt. Az aszalvány vitaminokban, ásványi sókban gazdag, tápláló és egészséges. A népi gyümölcsaszalás több évszázados múltra tekint vissza, hajdan ugyanolyan társas tevékenység volt, mint a fonás, munka és szórakozás egyszerre. Aszalt gyümölcshöz hasonlóan zöldségfélékből is készülhet szárított finomság, például hagymából, gombából, sárgarépából, petrezselyemből. 

Az építéshez nem feltétlenül szükségesek új anyagok, néhány bontott tégla (lehet égetetlen tégla is), tetőről lehullott törött cserép, kályhából maradt régi vaslemez és egy kevés deszka is kiválóan alkalmas hozzá. Az egyetlen különleges hozzávaló a mogyorófa vessző, ez a legjobb az aszalófelület kialakítására, mivel keményfa, a hő illetve füst hatásának is ellenáll, sőt nem okoz mellékízt vagy kellemetlen szagot a megaszalt gyümölcsben.

Új, zsalukőre épített aszaló

Hogyan is néz hát ki egy hagyományos aszaló? Az általam felmért kerti építmény egy kb. 120x180x100 cm-es kubus, falai sárba rakott égetetlen téglából égetett tégla lábazatra készültek. A téglafal tetejére cserépdarabokat raktak, majd erre helyezték a mogyorófa vesszőből készült lészát tölgyfa keretben. A cserépdarabok csak felületkiegyenlítésre szolgáltak, egyéb szerepük nincs. Ebbe rakták az aszalni való gyümölcsöt, majd deszkákkal letakarták. Hazánkban legismertebb az aszalt alma és szilva. Ezen kívül még jelentős mennyiséget állítanak elő körtéből, meggyből, kajszibarackból és csipkebogyóból is. 

Az aszaló katlanjának belseje

Az aszaló belsejében található az égetett téglából épített katlan – 50x100x30 cm - melynek tetején vas keret és vaslap, azon cserépdarabok és tapasztás találhatók. Ennek a hő egyenletes, csillapított átadásában van szerepe. A katlan az aszaló rövidebbik oldalán található kis nyíláson keresztül volt fűthető, és itt távozott a füst is. Előfordult, hogy a katlan fölött egy kicsi, bedugható nyílást hagytak, melyen keresztül áramlott ki a füst, és így lehetett szabályozni a levegő ki- és beáramlását, ezáltal az égés intenzitását. Az építményt kívülről sárral tapasztották be. 

Aszaló felmérési rajza

Mogyorófa lésza

Aszaláskor a gyümölcs elveszti víztartalmának akár felét, háromnegyedét is, értékes tápanyagai, vitaminjai azonban megmaradnak. Ehhez legalább 40-50 °C egyenletes hőmérsékletre van szükség. Aszaláskor a katlanba fával begyújtottak. A sárba rakott cserépdarabok és a fém lap az aszaló testében felhevült, és a lészára helyezett és lefedett gyümölcsök lassan megaszalódtak. A gyümölcsdarabokat forgatták, az alsó réteget mindig kiszedték, helyére a felső réteg került, így fokozatosan történt az aszalás.

A bemutatott aszaló nagyobb mennyiségű gyümölcs aszalására alkalmas, de megépíthető kisebb méretben is. A képeken egy régi, már használaton kívüli aszaló, és egy nemrégiben épített mai változat látható, melynek már zsalukő lábazata van. Az időjárás ellen az aszaló fölé gyakran lábakon álló kis védőtetőt emeltek.

Magam sem tudom, hogy egy romos kis aszaló láttán miért lettem ennyire lelkes, gyanítom, hogy a kedvencem, az aszalt szilva lehet ebben a bűnös…

 

A cikk eredetileg az „Írd Te a Vidéki Életet” cikkíró pályázatra íródott, és Éléskamra kategóriájának döntőse lett 2011. novemberében.
Nyitó kép forrása: http://sophiarawfood.blogspot.hu/2012/02/almas-aszalt-szilva-leves.html