Ha azt mondom, nyári konyha [1],
mindenkinek más és más építmény ugrik be, de a kifejezés már nem csak a
„hagyományos” értelemben vett különálló konyhaépületet jelenti, amely a
lakóházak mellett főként falun, de gyakran városon is megtalálható volt.
Manapság nyári konyhának, angolul summer
kitchen-nek hívják azokat a kültéri, nyitott, konyhaszerű helyeket,
amelyeket családi házak udvarán egyfajta kerti konyhaként építenek fel főzésre,
hússütésre-grillezésre, kemencés ételek készítésére, társasági összejövetelek
szervezésére, beépített bútorokkal, komplex eszközrendszerrel, hűtőszekrénnyel,
mosogatóval kiegészítve. Ezek létesítésekor nem mindig a nyári konyha eredeti
funkciói kerülnek előtérbe, bár egyes konyhákat ajánló weboldalak[2]
a tavasztól nyárig megoldható kinti főzés miatt ajánlják ezeket a nyári
konyhákat, hogy a meleget a házon kívül lehessen tartani. Bár a kerti konyhák
használata is érdekes kérdéseket vet fel, a továbbiakban a régi típusú nyári
konyhákról lesz szó.
 |
1
Kinti konyha, Nemesradnót. Fotó: Nagyné Batári Zsuzsanna
|
A magyar parasztság körében
jellemző építészeti formákat és szerkezeteket alaposan feltárták az eddigi
kutatások, érintve a különböző makro- és mikro régiók tulajdonságait, egyes
épülettípusokat, a szerkezeti elemek fejlődését, változási tendenciáit, a
földrajzi meghatározottságot.
A népi építészeti kutatások a
falu átalakulásával is elkezdtek foglalkozni, feltárva a típusterves
építkezéseket, a jelenkori építészeti képet is.[3]
A jelenkorkutatás kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy egészen idáig az
országszerte különböző formában elterjedt nyári konyhákat kutassam, mert
összefoglaló jellegű munka nem született a témáról, a korai időszakokban (a 20.
század első fele) újnak ítélt jelenséget nem rögzítették, nem kutatták
részletesebben, a népi építészeti összefoglalókban főként pár mondatos utalások
találhatók az épületről.
 |
2.
Bódvalenke, nyári konyha. Fotó: Nagyné Batári Zsuzsanna
|
De mi is a nyári konyha? A Magyar
Néprajzi Lexikon meghatározása szerint: „egy-két
helyiséges kis épület, ahol a meleg évszakban a főzés és sütés munkáját végzik,
esetleg napközben is ott tartózkodnak. Így a nyári nagy munkák idejére
megkímélik a lakást, kevesebb háztartási munkát kell ott végezni. Nyári konyha
alkalmazására részben azért is sor került sokfelé, mert bennük a lakóházból már
kiszorult tűzhelyeket építhették fel, s így a régi, hagyományos ételeket tovább
készíthették anélkül, hogy a polgárosult lakóház belső rendjét zavarták volna
vele. Ez az oka annak, hogy a legutóbbi időkig minden vidékünkön a nyári
konyhákban a helyi hagyományoknak megfelelő kemencéket felépítették. A nyári
konyhák építése a 19. sz. vége felé vált gyakorivá a polgárosulás
kibontakozásával, egyes vidékeinken ma is szívesen építenek nyári konyhákat,
amelyeket lakókonyhaként használnak. A kereskedelmi kenyérellátás a nyári
konyha sütőház jellegét csökkenti, hiszen a kemencéiket kenyérsütésre
egyáltalán nem vagy alig használják már, és sok helyütt le is bontották őket.
Így a nyári konyhákban is egyre több helyütt napjainkban már zománcos vaslemez
tűzhelyeket vagy akár gázrezsókat használnak, így a korábbi kiegészítő,
hagyomány-megtartó szerepük megszűnőben van. A nyári konyhákat általában a
lakóépülettel szemben az udvar túlsó oldalán, az utcához közel építették fel.”[4]
Ebből több dolog is kiderül erről az épülettípusról, de közel sem minden. Hol lehetett
még nyári konyha a telken? Milyen tevékenységeket végeztek benne? Minden
esetben a házból kikerülő kemencének építették a nyári konyhát? A sütési-főzési
funkciók megosztásának voltak-e más formái a paraszti gyakorlatban? Milyen
alaprajzú épületeket lehet dokumentálni? Mennyit használták a nyári szezonban a
nyári konyhát, mennyi időt töltöttek benne? Beengedték-e a nyári konyhába a
vendégeket? Divat volt a nyári konyha építése, vagy valós szükségletet
elégített ki? Milyen más jelenségekkel kapcsolható össze a terjedése, például a
reprezentáció, státuszszimbólum, presztízstárgyak vonatkozásában? Van-e más
országokban is hasonló funkciójú építmény?
 |
3
Nyári konyha Hejcén. Fotó: Nagyné Batári Zsuzsanna
|
Ezért a témát kiterjesztettem a
történeti gyökerek feltárására, annak kiderítésére, hogy a paraszti
használatban megjelenő nyári konyháknak volt-e előzménye a magasabb társadalmi
rétegeknél; illetve vizsgáltam a jelenkori használatot, a külföldi párhuzamokat,
az építészeti jellemzőket, a berendezést, a telken jellemző térhasználatot, a nyári
konyha különböző funkcióit, és megannyi más aspektust. Az alábbiakban a nyári
konyha telken belüli helyéről és alaprajzi variánsairól lesz bővebben szó.
A nyári konyhákról már az
adatfelvételi vizsgálatok során kiderült, hogy egyáltalán nem csak a lakóházzal
szemben állhattak – és állhatnak. Sokszor a házak hátulsó részéhez építették
őket, vagy közös fallal, vagy a háztól hátrébb, azzal egyvonalban. Hosszú házak
esetében nyári konyhát berendezhettek egy eredetileg más funkciójú helyiségben,
vagy kialakíthatták nagyobb terek leválasztásával is. Esetenként a ház mögött
meghagyott régebbi épületrészt rendezték be konyhának. Ha az adott településen
a földrajzi körülményekből kifolyólag volt tufába vájt barlanglakás, akkor az
eredeti barlanglakás lett később a nyári konyha, ha a kitermelt tufából felépítették
az un. „fennálló” házat, és felszabadult a korábbi lakás. Egyes településeken a
20. század első felében épített, alápincézett házaknál az udvari homlokzatról
nyíló pincehelyiségben alakították ki a nyári konyhát. A kockaházak
1960—1970-es évekbeli megjelenésével pedig a szuterénben, földszinten lévő
helyiségek közül lett egy a nyári konyha, ami azért is fontos, mert így a nyári
konyhák egyik legfontosabb előnyét tudták kiaknázni: a közvetlen, lépcső
nélküli kertkapcsolatot, illetve a lakótér megkímélését. A kockaházak esetében
főként érvényesült a régről megmaradt, nem lebontott épületrészek
újrahasznosítása a ház háta mögött, vagy kisebb konyha utólagos hozzáépítése, esetleg
egy telken álló korábbi gazdasági épület funkciójának megváltoztatása.
 |
4Nyári
konyha Filkeházán. Fotó: Nagyné Batári Zsuzsanna
|
Az is
hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nyári konyha sok esetben nem egyetlen
helyiségből álló tér, hanem számos más helyiséggel építhették egybe. Léteztek
olyan nyári konyhák, amelyekhez egyetlen helyiség csatlakozott, de voltak és
vannak komplexebb épületek is, amelyek külön bejárattal az udvar felé egész sor
más funkciójú helyiséget is magukba foglaltak. Voltak alápincézett nyári
konyhák és pince nélküliek, de egyes konyháknál zöldséges verem volt. A
pincéjén kívül sok esetben a padlását is hasznosították, és a nyári konyhák egy
részéhez tornác is csatlakozott, amely több funkciót tett lehetővé: így étkezést,
vagy tárolást is. Kiegészülhettek a nyári konyhák kamrával, spájzzal, ami
természetesen adódik a konyhafunkcióból: az ételkészítés eszközeit és
alapanyagait valahol tárolni kellett. Sokszor ide került a bor, télire a
gyümölcs, a tojás, a disznóvágás során feldolgozott hús is. Gabonás kamra,
magtár, terménytároló szintén lehetett nyári konyha mellett. Az ételféleségek
tárolásán túl a nyári konyha mellé építhettek szerszámoskamrát, vagy egyszerűen
raktárat is. A konyhák mellett manapság szaporodnak az étkezők, ez az étel
készítésének és fogyasztásának helyét közelíti egymáshoz: sokszor a nyári
konyhában csak elkészítették az ételeket, de azt vagy az udvaron, a tornácon,
vagy a lakóházban fogyasztották el. Az étkező kialakítása vagy hozzáépítése
ezért praktikus és kényelmes megoldás. Újabb megoldásnak számít az is, bár régi
szokásokban gyökerezik, ha a nyári konyha mellett fürdőszobát alakítanak ki
(esetenként a spájzból), hiszen a mosakodás sokáig a konyhához kötődő
tevékenység volt, csakúgy, mint a mosás. Fürdőszobán kívül mosókonyha és Wc is
lehetett itt, de a kapcsolódó helyiségek megjelölésnél a kutatás adatfelvételi
kérdőívére érkezett vizesblokk válasz, illetve kézmosó is, mint külön helyiség.
Újabb jelenség, ha egy korábbi helyiségből, vagy nyitott színből átalakított
garázs található a nyári konyha mellett. Sokszor van fáskamra, vagy nyitott
szín is a nyári konyhánál, ahol fát vágtak és tároltak. A fészert és a színt
azonban nemcsak fatárolásra lehetett használni. Az egyik legfontosabb eleme a
nyári konyhák történetének maga a kemence, amely állhatott bent, a konyhában,
vagy testével kint, csak szájával a konyha belső tere felé fordulva; de lehetett
a kemence a konyha mellett, féltető alatt, fészerben vagy színben is.
Hivatkozások:
1. Jelen írás a Bolyai János ösztöndíjprogram
támogatásával készült.
2. Ld. pl. https://ketkes.com/bamulatos-otletek-a-nyari-konyha-kialakitasahoz/ Letöltés ideje: 2018. május 23. A nyári konyhát már nem
egy külön elzárható helyiségként alakítják ki a ház mellett, hanem a kert egy
olyan területén, ahol elegendő hely van a sütő, mosogató elhelyezésére, és
megoldható akár az étkezés, vagy a kerti konyhai eszközök tárolása is. Itt
elférhet egy grillező, vagy egy sütő kemence is.” http://tuzvilag-magazin.hu/2017/05/08/nyari-konyhak-regen-es-ma/
Letöltés ideje: 2018. május 23.
3. Pl. Sári Zsolt: A 20. század
falusi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának változásai. In: Szabadtéri
múzeumok Európában. 2010. 7-18. vagy A 20. századi változások kutatásának
eredményei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. In: Ház és Ember 26. 2014. 63-78.
vagy Balassa M. Iván: A Faksz-házaktól a szocialista faluig. Népi építészet a
20. században. In: Ház és Ember 15. 163-173.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése