Diós Pál ha látná – a felújított diósgyőri várban jártunk

A diósgyőri vár gyerekkorom nagy kedvence. A lovasiskola, ahová bedolgoztunk, gyakran részt vett lovaival a várjátékokon. Később a gimnáziumi évek alatt hétvégente kiváltságosként „haza jártam” a várárokba lovagolni, vagy épp lovaglást oktatni. Felnőttem, de a falak még mindig a gyerekkort jelentik, ha felidézem a csonka tornyokat. Közben építész is lettem, szakmai elvek mégsem árnyékolják be az emlékeket. Szerencsére. A közéleti és szakmai felhajtás után kíváncsian vártam, rám milyen hatást gyakorol miskolciként, és nem utolsó sorban építészként a vár új arca.

„Diósgyőr minden szakember számára a hazai középkori anyag színe-javát jelentő kultúrtörténeti emlék. […] Olyan jelentős történeti értéket képvisel, amelyet még a történelmi Magyarországra kiterjedő 1881. évi műemléki jegyzék is felvett a mindössze 42 védetté nyilvánított épület közzé.” Fontosnak tartottam idézni ezeket a mondatokat Kosdi Attila 2011-ben megjelent cikkéből. Nagyon ajánlom olvasásra, e nélkül nem is nagyon lehet megérteni, az utóbbi néhány évtizedben mi történt a várral. De ne szaladjunk ennyire előre. 

 

Rekonstruált ülőfülkék a bejáratnál

Igyekeztem a még mindig jelentős tömeg közepette (október végéig meghosszabbították az ingyenes belépést a miskolciak számára) az ’átlag-látogató’ szerepébe bújni, időnként azonban kiestem, sőt ki is löktek a szerepemből. Az ember szeme építészként már nem szűz, alig tud már valami mellett úgy elmenni, hogy „érdek nélkül tessék”. Amit pozitívnak tartok a továbbépítésben: végre látható mi a szösz volt az a sok romos fal, meg beton ajtókeret, amit eddig láttunk. (De legalábbis elhiszem, hogy ennek kellett lennie.) Új és aktuális funkciókkal bővült a vár, az új vizesblokk meg egyenesen ajándék. Megyek a szép új, meszelt falak között, eddig sosem volt termek, terek tárulnak elém, nahát, tényleg ilyen volt? Az összetöredezett mészkőlapos várudvar, a stilizált kőkeretek és bútorok viszont csakazértis visszalöknek építész mivoltomba. A lovagterem tényleg fantasztikus, ilyen terek ebben a várban! (Közép-Európa legnagyobb lovagterme volt akkoriban!) A kápolna is hasonló benyomást gyakorol rám, ez tényleg mind ilyen lehetett,

Lovagterem

Diósgyőr ilyen szuper hely volt, és ezt eddig titkolták? A gyerekek biztosan nagyon fogják élvezni a fűszernövény felismerést, meg a fegyverkovács műhelyet és társait nekem ez most nem olyan izgi. Tovább is megyek a toronyba, ahol a jól ismert meredek lépcsőn, szembetömeggel araszolok fel. Felérve kicsit más az érzés, mint 8 évesen, akkor remegő lábakkal mentem végig a pálcika korlát mentén, most azért egy padlóig tartó rács véd, ellenben a torony egyik feléből nem látok el a másikba, mert egy felépítmény utamat állja. A kilátás nyugat felé így is szép a szeptember végi délutáni napsütésben.

Várudvar

Ami így első ránézésre szöget üt a fejemben: hogy tudtak kis darab megmaradt kőelemek után egész kőkereteket, pilléreket, bordákat kigondolni? És miért pont így stilizálták őket, ahogy itt látom? Nézegetem a lámpatesteket, információs táblákat, és és újra felötlik bnnem a kérdés, miért pont ilyen? Liftet is építettek, a várudvar szintjéről az emeleti termekhez így is eljuthatunk. Gondolom, a kiállítás még most készül, mert sehol egy felirat, hogy mi ez, vagy minek a másolata, rekonstrukciója stb. vagy miért van ide téve, melyik korból. Természetesen vannak érintőképernyős infopontok, de minden teremben csak egy, azt 3-4 ember körülállja, a többi meg addig gondolkodhat, mit is lát. Tudom, hogy manapság már interaktívabb kiállítások kellenek, a tátogatókat már nem illik tárgyak melletti szöveggel fárasztani, ennek ellenére én szívesen elolvastam volna egy-két ilyen feliratot, és szerintem mások is. A látogatók élvezik, hogy beleülhetnek a székekbe, kipróbálhatják, milyen a vár urának helyén ülni. Mindenesetre remélem, egy műemléket nem ezért állítunk helyre, egy kiállítást nem csak ezért rendezünk be. (A választások után gondolom minden a helyére kerül, addig meg elég, ha az átlagember jól szórakozik.)  Azért nekem továbbra sem tetszenek a Legrand konnektorok, a néhol már most rozsdásodó kovácsoltvas(utánzat?) kilincsek, a burkolatválasztás a várudvarban, vagy a tetőteraszon, és az, hogy a kozmetikázott arc ellenére hátul ugyanaz a 20 évvel ezelőtti állapot fogad. Sok új és jó dolgot kapott a vár, közben a lényeg számomra mégis elveszni látszik.

Várkápolna

A megnyitó kapcsán megjelent újságcikkek megnyugtatnak, nem járok messze az igazságtól, a beruházás várható befejezési határideje 2015. június 30. Egy ilyen rövid bejárás alkalmával nincs mód arra, hogy megismerkedjem a tervezők gondolataival, a kivitelezés nehézségeivel, a megrendelő igényeivel, és minden egyéb körülménnyel, amivel egy műemlékhelyreállítás együtt járhat, és nincs szakmai jogalapom sem arra, hogy nálam tapasztaltabb építészek munkáját véleményezzem, de nem is szeretném. Sajnálom, hogy jelenleg a szakma figyelmét lekötő Várkert Bazár és Városliget mellett a vidéki műemlékek sorsáról éppen csak hogy szó esik. Magyar módra is lehet várhelyreállítást csinálni.

Nem szeretném a cikket negatív gondolatokkal zárni. Nekem Diósgyőr továbbra is az marad, ami mindig is volt: egy mesés hely a gyerekkorból lovakkal és lovagokkal, néptáncosokkal, íjászokkal, a csillagos ég alatti koncertekkel, háttérben a reflektorfényben fürdő romokkal. Én már régen nem leszek, mikor ő még mindig állni fog, helyreállításokkal vagy nélkülük, mert az eddigi négyszáz évvel is sikerült dacolnia. Én drukkolok neki a következő négyszázhoz.

Diósgyőr 1980 körül

Frissítés, 2015. július 27.:
cikk az építészfórumon a vár felújításáról: http://epiteszforum.hu/kiralynek-vara-varak-kiralyneja-a-diosgyori-var2

Cikk a várról az Örökségvédelmi Hírmondó-ból 2011-ből:

http://www.koh7.hu/5_irasok/110703-diosgyor_var/diosgyor_ma.html