Lovardatúra II.

Bábolna, a shagya-k otthona

„… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.”
                                                                                                                   Ráday Mihály

Csikók és kancák a csikótelepen

Bábolna Komárom megye hajdani gesztesi járásában fekszik. A város a megye észak-nyugati felében, a Bakony, a Vértes és a Kisalföld találkozásánál, az Igmándi-Kisbéri medence északi peremén található. Bábolna már az Árpád-korban lakott hely volt. Magyarországon ebben az időben– Erdélyt nem tekintve – három Bábolna, illetve Babonya nevű hely volt, mindhárom a Koppán- (Katapán) nem birtoka. Neve szláv eredetű, a cseh Bába személynév változata, amelynek jelentése: vénasszony.

A területet átszelő Mészáros utat 1297-ben említette először oklevél. A nagy állathajtó út bizonyult az újkori Bábolna legfőbb telepítő tényezőjének. A Szapáryak kastélya helyén az első középkori település írott forrása 1328-ból származik.

Bábolna XV. századi története a Mészáros úttal fonódik össze. Az ország külkereskedelmi állatforgalmának zömét a nagy állathajtó úton – tehát Bábolnán keresztül terelték a külföldi vásárokra. Ekkor alakult ki a puszta közepén az itató- és megállóhely, melyet csanaki csárdaként említettek a leírások.

A település a török időkben elpusztult, majd újjáéledése után többször is gazdát cserélt, végül 1635-től a Szapáry-család birtoka lett, akik 1756 előtt kastélyt és egy – Nepomuki Szent János titulusú – katolikus templomot, 1758-ban pedig urasági fogadót építtettek a pusztai utak kereszteződésében, a Mészáros út mentén. A XVIII. század végén megindult a puszta benépesítése külső majorokkal is.

Csikóistálló

A mezőhegyesi ménes a remonda és a vágómarhák nagy száma miatt telítődött, vezetése nehézkessé vált, Csekonics József fiókintézet létesítését javasolta. A marhahajtó utak menti puszták közül a Komárom megyei Bábolna pusztát találta a legalkalmasabbnak, így azt 1789-ben a Hadipénztár a Szapáry grófoktól megvásárolta, és ugyanebben az évben megalakult a Bábolnai Ménesintézet. A bábolnai ménesintézetet tehát egy már meglévő, jól kiépített birtokon alapították meg egy település központjában, nem úgy, mint Mezőhegyest, amely teljesen újonnan épült az alföldi pusztákon. Kezdetben Bábolna az átvonuló állatoknak csak szállásául és pihenőhelyéül szolgált, tenyésztési munka ekkor még nemigen folyt. Az irányítást német anyanyelvű katonaság látta el Csekonics parancsnoksága alatt. Mezőhegyesről azonban nehézkes volt az irányítás, így a tábornok nyugdíjba vonulása után Bábolna 1806-ban önálló ménesintézetté vált, de a Bécsi Udvari Haditanács felügyelete alatt maradt.

Ménistálló

Az építkezések és a tenyésztés megkezdését a napóleoni háborúk késleltették, a francia csapatok 1809-ben fel is égették a ménesbirtokot. Az újjáépítés 1814-15 között folyt, a ménesudvar elnyerte mai formáját, és ekkor épült a fedett lovarda is Hild János tervei szerint, bécsi hadmérnöki irányítás mellett. (A mezőhegyesi fedett lovarda szintén az ő műve.) Eredeti tervrajzok az épületegyüttesről nem maradtak fenn, egy 18. századi analógia ismert, amely a bábolnai ménesudvar alaprajzi és funkcionális elrendezésével közelítően egyezik. A J. Gy. Winbassingernek tulajdonított tervlapon egy 1+3+1+3+1 tengelyes lovarda rajza látható, egy nagyobb és egy kisebb változatban. (12. ábra) 1819-től folyamatosan zajlottak az építkezések, a katonai felmérések térképein és kataszteri térképeken ez jól nyomon követhető. Kialakult a négy udvar és a ma is látható épületek majdnem mindegyike felépült: (ábra) újonnan épült az ún. Kiskastély, a régi kastélyra emeletet húztak, új istállószárny, fedett lovarda, a személyzet számára kaszárnya és távolabb kórház és iskola létesültek.

Imperiál Hotel, egykori Kakas Szálló - kaszárnya

A szabadságharc során többször feldúlták a ménesudvart, a ménest pedig Gödöllőre vitték. A harcok után a munka újra megindult, további istállóbővítések történtek, beteg ló istálló, új kaszárnya, új csikóistálló, gőzmalom épült fel az 1860-es évekre, amikorra a ménesközponti épületcsoport kialakításában és struktúrájában elérte teljességét, és a 19. században már alig változott. A II. világháború végére a ménesközpont épületei súlyosan megrongálódtak. A mezőgazdasági fejlesztések során a ménesközpont történeti struktúrájának csak fele maradt meg, a négy udvarból kettő mutatja az egykori beépítést, a két szomszédos udvart övező épületeket elbontották és üzemi területté alakították, ma már csak a volt 8-as istálló épülete áll itt.

A fedett lovarda belső tere

A lovarda épületét 1996-97-ben felújították, ebben az állapotában látható ma is. A mezőhegyesinél valamivel kisebb, 15 x 50 m-es pálya végében faszerkezetű íves lelátóépítmény áll, ami mai kialakítású, eredetileg nem volt az épületben, az 1983-as felmérés szerint csak egy deszkaemelvény volt itt. Az épület kialakítása végtelenül egyszerű, klasszicizáló stílusban épült, oldalhomlokzatai 9 nagyméretű, boltíves, nyíláskeretezéses ablakkal tagoltak. Ácsolt fa fedélszerkezetét korábban fa kazettás mennyezet borította a korabeli képek tanúsága szerint, a felújítás után azonban a fedélszerkezetet láthatóvá tették. A mezőhegyesivel ellentétben az épület nem oromzatos, hanem kontyolt tetős, homlokzatai egyszerűek, egyetlen főpárkány adja a díszítést az ablakok keskeny vakolatkeretezésein kívül. Oldalhomlokzatain egy, illetve két bejárat található, a falon azonban befalazott kapunyílás nyoma fedezhető fel, feltételezhetően két bejárat volt azon az oldalon is. Ez a kialakítás jobban illeszkedhetett a meglévő épületállomány stílusához. A világítást adó kovácsoltvas csillárokat ma is láthatjuk a belső térben.

A fedélszék keresztmetszeti méretei a korabeli szerkezetekéhez viszonyítva kisebbek, ami magyarázható lenne az 5 m-rel kisebb fesztávval is. Bábolnát és épületeit a legutóbbi (Fekete J. Csaba: A Bábolnai Ménesközpont világöröksége. Értékfeltáró tanulmány) átfogó tanulmány elkészítéséig építész nem kutatta. A felújításokat anélkül végezték, hogy bármilyen előzetes építészettörténeti, régészeti kutatást végeztek volna. Az épületek felújítottak, jó állapotban vannak, de a lovarda építési periódusairól szinte semmit sem lehet tudni.

Mezőhegyest és Bábolnát összehasonlítva láthatjuk, hogy a mezőhegyesi telep méretében sokkal nagyobb, feladataiban összetettebb volt, mint a bábolnai. Teljesen eltérő kialakításuk összefügg telepítésük körülményeivel. Mezőhegyest hatalmas területen, nagyméretű létesítményekkel, több ezer pótló tenyésztésére tervezték, míg Bábolnát egy település központjában, meglévő főúri birtokon és meglévő épületállományból fejlesztették tovább, melynek legfőbb feladata szintén a tenyésztés volt. Mezőhegyeshez hasonlóan itt is megtaláljuk a birtok részeként többek között a tiszti kaszinót, tiszti laktanyát, kaszárnyát, csikótelepet, kocsisházat, malmot, cselédlakásokat, és a külső majorokban istállókat.

Híres Lovak Emlékparkja az Arborétumban

A ménesudvaron álló, a hagyomány szerint 1710-ben ültetett egylevelű akácfa tanúskodik az elődök kert-szeretetéről: a ménesbirtok parancsnokai a tenyésztés mellett nagy hangsúlyt fektettek a parkosításra is. 1932-ben Pettkó-Szandtner Tibor, Bábolna parancsnoka felújította a Ménesudvar északi oldalán húzódó, ma is fennálló, 19. század elején létesült szép tájképi kertet, és a ménesudvarból a nyitott lovardát kitelepítette, a helyét parkosíttatta. 1965-ben Dr. Burgert Róbert vezérigazgató a ménesudvartól északkeletre egy távolabb fekvő arborétumot, Dendráriumot létesített, ahol a kuriózumnak számító mammutfenyőn kívül az Európában egyedülálló Híres Lovak Emlékparkja az itt elpusztult híres lovaknak állít emléket.

A Ménesudvar Bábolna képének meghatározó eleme, a mai Bábolna történeti magja. A ménesudvar eredetileg négy, egymáshoz kapcsolódó, megközelítően zárt udvarból állt, amelynek felét üzemi területként kebelezte be az 1950-60-as évek modernizációja mentén fejlődő nagyközség. A mai településkép egy rövid korszak terméke, amely nem vette figyelembe a történeti mag jelentőségét és védelmét, hanem rátelepült. Bábolna értékét a puszta, mint település társadalma, és az uradalom, mint termelő szervezet tradicionális kapcsolatából eredő állatszeretet és mezőgazdasági munkaerő adja.

 

A Shagya-Arab Fajta 

Huszárok a shagyákon

1816-ban csak arab fajta mének tenyésztését rendelte el a legfelsőbb bécsi ménesparancsnokság (General-Remontierungs-Ispection). Később a császári ménesből spanyol méneket is hoztak. A sikertelen tenyésztési kísérletek és betegségek hatására Bábolna jövőjét biztosítandó a ménes vezetői 1836-tól Szíriából vásároltak arab lovakat. Köztük volt Shagya, akinek törzse később megalapozta a hazai majd nemzetközi arab lótenyésztést. 1857-ben indították a következő expedíciót, amely során egy olyan szépségű sivatagi arab állományt sikerült vásárolni, ami nemzetközi hírnevet szerzett Bábolnának.

„Bábolna a világ első tiszta arab vérű hadilótenyésztő helye és génbankja, az itt kitenyésztett nemes törzs „Shagya-Arab Fajta” néven a WAHO -által (World Arabian Horse Organisation) önálló fajtaként (törzsként) elismert és bejegyzett. A tenyésztés két évszázados múltra tekint vissza és ma is élő. Ugyanakkor a felvilágosult abszolutisztikus, illetve a monarchikus államhatalom, mint letűnt civilizációk minőségi hadiló-ellátmányozásának (tenyésztésének) hiteles tanúja. Példázza az embernek a pusztával összefonódó hagyományos letelepedési és gazdálkodási folyamatát, tájhasználati kultúráját. Megőrizte a feudális majorgazdálkodás hierarchikus struktúrájú településszövetét […].”

Sokan megfogalmazták már szebbnél szebb szavakkal a ló és az ember kapcsolatát, különösen a magyar ember lóhoz és hagyományokhoz fűződő viszonyát. Gróf Széchenyi István gondolatait idézem, aki oly sokat tett a hazai lovassport és lótenyésztés elismertetéséért, és amelyet emléktábla őriz a bábolnai arborétumban, nemcsak a lovas, hanem az építészeti hagyományőrzés szellemében is.

„Eljön az az idő, melyben Hazánk tele lesz jó s derekas Lovakkal, s midőn anyaföldünkön minden virágozni és ki-ki aki csak szívja levegőjét, boldogulni fog…”

Ötösfogat

 

A többi Lovardatúránkról ITT olvashatsz.

A cikk a Vezérfonal történeti lovardák kutatásához és műemléki helyreállításához c. szakdolgozat alapján készült. 

A cikkben szereplő források:  
Fekete J. Csaba: A Bábolnai Ménesközpont világöröksége. Értékfeltáró dokumentáció.

Gunst Péter - Wellmann Imre: A 200 éves Bábolna múltjáról 1789-1945. Bábolna, Mezőgazdasági Kombinát nyomdája, 1989.

A fotók a helyszínen, 2006-ban és 2011-ben készültek.