Napi aktuális itt:

2014/06/16

Zöldítsünk okosan!

Bejegyezte: archifirka 2014/06/16 Szólj hozzá!

A VendégFirká-ban Nusser Gabriella tájépítész írását olvashatjátok az épületek és a növényzet jótékony, máskor inkább gondot okozó kapcsolatáról. Egyben olvasónk kérdésére is válaszol, aki az agresszív kúszónövények kordában tartásának lehetőségeiről kérdezett.



Az épületek falának növényekkel történő befuttatásának valószínűleg, legalább annyi pártolója, mint ellenzője van. Tájépítészként a szívem a „zöldítés” felé húz, de nem árt körültekintően foglalkozni a témával.
Az utóbbi néhány évben egyre több szó esik a környezettudatos, energiatakarékos építkezésről/ épületekről, amelyek egyik hatékony kiegészítője lehet a falak növényekkel való befuttatása. A festői megjelenés mellett számos pozitív hozadékot rejt magában ez a megoldás:
-          Javul az épület hőháztartása:
az intenzív napsütésnek kitett oldalt árnyékolhatjuk (ide inkább lombhullató növény telepítése javasolt, hogy télen melegedhessen az épület)
az árnyékos, szélzugos oldalt védhetjük az időjárás elemeivel szemben (ebben az esetben az örökzöld fajok javasoltak, hogy télen se szűnjön meg a védelem)
-          A növények védik a csapóesőtől az épületet egymásra terülő levelikkel.
-          A mikroklíma javul: a növények oxigént termelnek, megkötik a port, csökkentik a zajterhelést.
Következzenek a kúszónövényekkel kapcsolatos leggyakoribb félelmek.
            - A növények nedvesítik a falat. Ez a feltételezés alaptalan, hiszen a növények nem adnak le nedvességet, inkább a lombtömeg véd az eső ellen.
- Az elburjánzott növények lehúzzák az ereszt, felnyomják a tetőt, bejutnak a belső terekbe. Sok régi, romos állapotban lévő épületnél fogad minket az előbbi kép, de kellő odafigyeléssel megelőzhető. A kúszónövényeket évente legalább kétszer (ősszel és tavasszal) ajánlott megmetszeni/ visszavágni. A fajta növekedési ütemétől függ, hogy milyen mértékű és milyen rendszerességű metszést igényel, úgyhogy tervezéskor ezt sem árt figyelembe venni. Következzen néhány példa a teljesség igénye nélkül:
- A nagyon agresszív növekedésű fajtákat, amelyeket kordában tartani nehéz, jobb egy külön álló szerkezetre telepíteni valahol a kertben, nem pedig a ház falára futtatni (például: trombitafolyondár).
- A lilaakác is gyors növekedésű, sokszor kell metszeni, de az alakítást jól viseli. Odafigyeléssel megakadályozható, hogy a ház repedéseibe nőjön.
- A Clematis montana (iszalag) nem agresszív növekedésű, évi két metszés is elegendő számára, és nagyon szép virágokat hoz. A virágzó növényeknél fontos, hogy az elvirágzás utánra hagyjuk a metszést, így bőséges virághozamot biztosíthatunk a következő évre.
- A lombtömeg között rengetek rovar él, így a lakásban is többen lesznek. Tagadhatatlan, hogy a kúszónövények lombtömege kiváló élőhelyet jelent számos rovar számára, azonban szúnyogháló felszerelésével könnyedén elkerülhetjük az eltévedt „vendégek’ látogatását.
            - A ház falát, vakolatát károsítják. Ez a probléma azoknál a növényfajoknál jelentkezik főleg, amelyek támrendszer nélkül, léggyökerükkel (pl. borostyán), tapadó korongjaikkal (pl. vadszőlő) képesek megkapaszkodni a falon. Fontos leszögezni, hogy ebben az esetben sem a növény alakít ki repedéseket, és kezdi el lebontani a falat, vakolatot, hanem a már meglévő repedéseket találja meg, és tölti ki. (Nem mindegy, hogy mi volt előbb…) Ebből adódik, hogy egy rossz állapotú falat ne ezzel a módszerrel akarjunk eltakarni a költségkímélés nevében, mert csak rosszul járhatunk. Egy megfelelő szerkezeti állapotú épület ép vakolattal elkészített falára nyugodt szívvel futtathatunk növényeket. A borostyán és vadszőlő esetében újabb nehézségbe ütközünk, amikor meg akarunk szabadulni tőlük. A lombtömeg eltávolítása után a léggyökerek és tapadókorongok hálózata „költői” képet hagy a falakon. Az elhalt léggyökerek kitartó keféléssel eltávolíthatóak, de az elfásodott tapadókorongok már csiszolást igényelnek.
A szkeptikusok számára azokat a növényeket ajánlom, amelyek a kapaszkodáshoz támrendszert (keresztirányú lécezés, dróthuzal, pergola) igényelnek, például: kivi, lonc, iszalag, szőlő, futórózsa, lilaakác. Ebben az esetben a támrendszert a fallal párhuzamosan, kisebb távolságban lehet kialakítani, így a növény csak érinti a falat. Ezek a növények szárukkal, kacsokkal tekerednek a támszerndszerhez, nem tapadnak a falhoz. Amennyiben sort ejtünk évenként a javasolt visszametszésekre, ellenőrizhetjük a fal állapotát, illetve elkerülhetjük a nyílászárók, ereszek károsodását. Az óvatosság tovább fokozható az egynyári kúszónövények alkalmazásával (pl. hajnalka, kúszó sarkantyúvirág, kúszótök), amelyeket minden évben újra kell vetni, vagy előnevelteket telepíteni.
További megoldást jelenthet a fal mellett kordonosan nevelt fák telepítése, amelyre legmegfelelőbb fajok a gyümölcsfák. A kordonos nevelés lényege, hogy az egymás mellé ültetett csemeték ágrendszerét a fal síkjával párhuzamosan rendezzük (metszéssel, kötözéssel). Ez egy több évig tartó, időigényes folyamat, ami már szakértelmet (de legalább kitartó lelkesedést) igényel.




            
Végül, érdekesség képen megemlítem a hazánkban gyerekcipőben járó zöldfal rendszert, amely függőleges termőközegbe ültetett növényeket jelent. A függőleges termőközeg a falazat részeként kerül kialakításra, beltérben és kültérben egyaránt megvalósítható. Nálunk jelenleg folyik az időjárási viszonyokhoz igazodó rendszer kidolgozása. A kültéri alkalmazással kapcsolatban elég szkeptikus vagyok, de egyszer szívesen részt vennék egy projekt megvalósításában. Beltérben - ahol az időjárási viszontagságokat ki lehet küszöbölni - el tudom képzelni, igazán mutatós megoldás. Egyetlen helyet ismerek, ahol zöldfal látható kültéren: Budapest, Istenhegyi úti MOL-töltőállomás. 




Annak, aki többet szeretne olvasni a témáról a következő oldalt ajánlom: www.zeosz.hu.
 

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Keresés a blogon