„Kéne már valamit kezdeni azzal a sok szilvával!”… Sokéves
bevett gyakorlat, hogy a rengeteg lepotyogott szilvánk vagy ottmaradt a fa
alatt és boldog rovarok martaléka lett, vagy jobb esetben pálinka főzetett
belőle. Családunk azonban nem lévén túl nagy pálinkafogyasztó, ezt kevésnek
érezte. Mivel azonban az aszalt szilvát (és általában az aszalt gyümölcsöket)
imádjuk, így jött az ötlet egy szeles pünkösdi napon: építsünk aszalót!
Mai kor gyermekei lévén – bár nagymamáink is aszaltak -,
azonnal az interneten kezdtünk böngészni, hogy hogyan is kezdjünk hozzá, mi
kell egy aszalóhoz, és gyorsan rájöttünk, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek,
akik ilyesmibe fognak. A különböző cikkeket, fórumokat olvasva jólesően
tapasztaltuk, hogy milyen sokan értékelik a tartósításnak ezt a réges-régi
természetes formáját és milyen sokan próbálkoznak saját háztartásukban is
aszalással. És a lényeg: találtunk egy komplett tervet, részletes anyag- és
eszközlistával, költségkimutatással és szerelési útmutatóval. Akkor hát hajrá!
Tervezés
Legelső lépésként elkezdtük összegyűjteni a 96 db sörös dobozt
(úgy tapasztaltuk, hogy legnagyobb fogyasztók a szoptatós anyukák J), és esténként a
lemezvágó ollóval bűvészkedtünk. Napi 10 doboz alját-tetejét kivágva még épp
elkerülhető az ínhüvelygyulladás. A kollektor elkészítésében pontosan követtük
a fenti linken található terv útmutatásait, azonban a „kutyaólat” nézegetve
csak előbújt belőlünk az építész, és azt mondta: na, ezt azért nem. Inkább
terveztünk magunknak egy olyat, ami nemcsak a szájnak, de a szemnek is tetszik;
ahol a kollektor és az aszalóház sokkal inkább szerves egységet alkot. A két
részt egy tető alá tettük, üregkamrás polikarbonát fut végig rajtuk, ennek a
megjelenésen túl az is előnye, hogy így a gyümölcsöket még a cserényeken is
érik a napsugarak.
A terv készítésekor figyelembe vettük, hogy az előző őszön
elbontott góré még használható állapotban lévő gerendái remek szolgálatot
tehetnének: hiszen új-korukban is mezőgazdasági épületként szolgáltak, ezután
is tehetik ugyanezt. A kollektorral ellentétben, ahol nagyon fontos a pontos
illesztés, a fa keret szigetelése, hogy a hő sehol se szökhessen, - ezért is
készítettük ezt a részt új anyagokból -, a tartóváz esetében nem baj, ha kicsit
girbe-gurba a szerkezet. Amúgy is igyekeztünk a költségeken ahol csak lehet,
faragni, és meglévő anyagokat használni. Mikor a terv elkészült, kezdődhetett
az építés.
 |
| Sörösdobozok száradnak a napon |
 |
| Alapépítés |
Építés
Legelőször kikerestük a telek legnaposabb csücskét, délnek
tájoltuk az aszalót és gödröt ástunk a négy alapnak. A négy gödörbe betont
öntöttünk, remélve, hogy az össze-vissza süllyedést ezzel megakadályozzuk, majd
erre építettük a régi góré elbontott alapjának tégláiból az új oszlopokat. Az aszaló két nagy háromszög-keretét egymás
után még a földön állítottuk össze, majd amikor mindkettő elkészült, akkor
emeltük rá a téglaoszlopokra. Rögzítettük, merevítettük a szerkezetet és
következhetett az aszalóház oldalfalainak, aljának, ajtajának felszerelése.
Szebb időket megélt szakmánk újabb vonatkozása, hogy ezek az elemek azokban a
jobb időkben tervezőasztalként szolgáltak, most új –darabolt- formában egy terv
megvalósulásának lehettek részei.
Mikor ezzel elkészültünk, a ház alját és
oldalfalait – belülről - fekete film-fóliával kitapétáztuk (ez is amolyan szekrény
tetőn talált meglévő anyag), azért, hogy az üregkamrás polikarbonát tetőn
átsütő napsugarakból minél többet elnyeljen, így is melegítve a házat. Közben
folyamatosan készültek a sörös dobozokból összeállított kollektor rudak, a
kollektor kerete és a cserények is, az interneten talált terv leírása szerint. Az
elkészült kollektor keretbe behelyeztük a feketére festett sörös doboz-rudakat,
és a kész kollektort a már meglévő tartószerkezetre emeltük és ott rögzítettük.
Ezután az aszalóház oldalfalaira felszereltük a cserényeket tartó léceket,
gyorsan pucoltunk egy kis gyümölcsöt, annyit, hogy
minden cserényre jutott, ezeket
betettük a „polcokra” és kíváncsian vártuk az eredményt… |
| Gerendák elhelyezése |
 |
| Az egykori góré új életre kel |
 |
| Üregkamrás polikarbonát tető elhelyezése |
Próbaüzem
Pár napsütötte óra múlva azt tapasztaltuk, hogy a gyümölcsök
nem egyenletesen aszalódtak. Azok, melyek közelebb estek a kollektorból
kiáramló forró levegőhöz, sokkal gyorsabban száradtak, mint azok, amelyek a
felső cserényeken, az ajtó felőli oldalon voltak. Ezért gyorsan készítettünk
egy hőterelőt: pozdorjalapokra fúrtunk nagyjából régi 1 Ft-os méretű lyukakat,
egyenletesen elosztva, és ezeket a lyukacsos lapokat helyeztük az aszalóház
aljára, attól kb. 20 cm-t elemelve. A kollektorból kiáramló forró levegő így először
a pozdorjalapok alá, a ház alsó részébe áramlik, azt a részt kitölti, majd a
lyukakon keresztül már egyenletesen tud felfelé szállni. (Ezzel persze
eltakartuk az alul lévő fekete fóliát, de a pozdorját is lehet feketére
festeni…)
Sok rovart is vonz a finom illat, darazsak, legyek ellen jó
megoldás a kollektor aljára szerelt rovarháló oly módon, hogy az állatok sem a
sörös dobozokból készült oszlopokba, sem pedig az azokat tartó fa keretbe ne
tudjanak bejutni. Ugyanígy rovarhálót szerelhetünk a felső levegőző nyílás elé
is. A hangyák azonban a tartóoszlopokon felmászva a legkisebb résen is bejutnak
az aszalóházba, ellenük úgy tehetünk, ha a felfelé vezető minden lehetséges
útvonal 10-20 cm hosszú szakaszát enyvvel kenjük be.
 |
| A kész mű |
 |
| Kollektor működés közben |
 |
| Aszalódó szilvatermés |
Az aszaló 2012-ben, két hétvége alatt épült fel, az előkészítő
munkálatok - ötletelés, tervezés, dobozgyűjtés, doboz vágás - pünkösdtől
nyár végéig tartottak, de csak hétvégén foglalkoztunk vele. Kb. 30-35000 forintból minden hozzávalót meg tudtunk venni.
Természetes, Nappal működő aszalónk legnagyobb hátránya az,
ami az előnye is. Csodálatosan gyors, gazdaságos, megőrzi a gyümölcs minden
vitamintartalmát, zamatát, fenséges illatát, és az aszalvány száraz helyen
tárolva egy évig is eláll – amikor süt a Nap. Amikor azonban ősszel a szilva
érik, akkor többnyire már nem süt úgy és annyit a Nap… az pedig nem jó, ha
esős, felhős időben csak áll a gyümölcs a cserényeken, mert könnyen
megpenészedik. Csak akkor szabad kitenni, ha kb. 2 napon át tűző napsütésre van
kilátás (a hőmérséklet nem számít, hiszen a kollektornak köszönhetően az
aszalóban mindig 40 °C felett van a hőmérséklet).
Azóta kiderült, hogy az ősszel
kimagozott, majd a fagyasztóban átteleltetett szilva tavasszal, nyár elején az
aszalóba téve ugyanolyan csodálatos aszalványt ad, mint a frissen betett
gyümölcs; 1,5-2 nap alatt kész. Így semmi sem állhat utunkba!
Utószó
Sok munka volt, de megérte. Két éves lányunk kedvenc
reggelije az aszalt szilva.
Szöveg: Radnócziné Tőke Márta
Képek: Radnóczi László
Képek: Radnóczi László
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése