Város-Szín-Kép – Homlokzatszínezés napjainkig

Amikor legutóbb valaki azt kérdezte tőlem, milyen Budapest színe szerintem, eszembe jutott, amikor hajnalban fotóztuk a várost. Kotorászni kezdtem az emlékeimben, hogy  összehasonlítsam más városokban szerzett szín-élményeimmel. Sienaban töltöttem hosszabb időt, és róla biztosan tudtam, hogy egy terrakotta, sárga, barna egyveleg, nincsenek kék vagy zöld színű házai a városfalakon belül. Egy város színét döntően az épületeinek színezése fogja meghatározni. Tehát adható egyfajta egzakt válasz a kérdésre. Hogyan alakultak az egyes korokban az épületek színei, és mennyit láthatunk ebből ma? Történeti épületek homlokzatszínezési dilemmáiban próbál ez a cikk némi vezérfonallal szolgálni.

Hal tér, 1885. Schickedanz Albert

„A szín gondolat.” Szemünk egy különleges szerv, és olyan különleges dolgokat is képes érzékelni, mint a színek. Vagy mégsem? „A fényhullámok önmagukban véve színtelenek, a szín csak szemünkben és agyunkban létezik”, írja Johannes Itten „A színek művészete” c. művében. Goethe a színek erkölcsi hatásáról is beszél. A szín a vizuális rend fontos rendező eleme, segít a rendeltetés felismerésében, a tárgy átélhetőségét könnyebbé teszi. A gyerekek sokszor a színek alapján azonosítják a városi elemeket, pl. fehér, piros vagy zöld híd. A megszokás miatt mi már talán észre sem vesszük ezeket a jellemzőket. Színérzetünket az adott szín és a környezete együtt határozzák meg. Gondoljunk csak a szokásos kísérletre, az ún. szimultán kontrasztra, amikor ugyanazt a szürke színt sárga, piros és zöld háttér előtt más-más árnyalatúnak érzékeljük.

Siena, Il Campo

Pogány Frigyes építész és művészettörténész szerint minden fontos európai városnak megvan a maga sajátos, utánozhatatlan „alapszíne”, Párizsnak, Londonnak vagy Rómának összetéveszthetetlenül más. A teljesség igénye nélkül, az olasz városok közül jellegzetes Siena téglabarna és sárga történeti belvárosa, Bologna színe inkább pirosas-narancsos-sárgás, Barcelona leginkább barna és kő színű, Stockholm pedig a sarki fényviszonyok miatt télen kékeszöld színben úszik. Lehetett-e egykor a magyar történeti városoknak is egymástól jól megkülönböztethető, saját színe? Egyes irodalmi visszaemlékezésekben arról olvashatunk, hogy pl. Győr belvárosa egykor ezüstzöld színű volt, amely múlt század végi akvarelleken egyértelműen tetten érhető, „pasztell zöld” színűnek ábrázolják a várost. Budapest színét Krúdy Gyula Sneider Fáni c. művében így festi meg: „… őszidőben Buda adja meg a város tónusát, lehulló vadgesztenyék kopognak a bástyasétányon, a méla csöndben áthallatszik a túlsó partról a kioszkbeli katonabanda muzsikája, az ősz és Buda egy anyától születtek.”

Kőszeg, sgrafitto technikával 
készült reneszánsz homlokzat

Az 1970-es években került sor a nevezetes budapesti "sortatarozásokra", amikor a főbb közlekedési útvonalak mentén elhelyezkedő épületek homlokzatait látványosan felújították. Ráadásul éppen ebben az időben jelentek meg nálunk az első műanyag festékek is, az építészek örömmel tobzódtak az új lehetőségekben, de a homlokzatok színezésének tudományos alapja még nemigen volt. „A későbbi kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy a házak színe „stíluskérdés” is, azaz keletkezése korának fontos és jellegzetes dokumentuma”, ami azt jelenti, hogy minden kornak megvolt a maga sajátos színvilága. 

 

Calvin tér: 1885. Molnár József

A romanika római mintára készült faragott kváderkő homlokzatait a gótika korában vakolt házak váltották fel. A vakolat volt hivatott eltakarni a gyenge minőségű kőfalat, amire aztán díszítésképpen - és faramuci módon - visszafestették az eltakart kőfal osztását. Nem korabeli, de hasonló megoldást láthatunk a várban, a Táncsics Mihály utcában. A reneszánsz már bátrabban nyúlt a homlokzatokhoz, a díszítéseket és a színeket is gazdagabban alkalmazta, elterjedt a homlokzatok sgrafitto-s színezése. A barokkban a házak legtöbbjét élénkzöldre, rózsaszínre vagy barnára festették. A barokkról a legtöbbeknek a "barokk-sárga" jut eszébe. A Schönbrunner Gelb, másnéven: Habsburgergelb, Kaisergelb, tévesen Maria-Theresiengelb szín mítoszát azonban le kell lepleznünk, a sárga ugyanis „az osztrák birodalom középületeinek kötelező színe volt – használatával a császári család ásványi festék bányáinak forgalmát kívánták megtöbbszörözni.” A „kötelező” gyorsan divattá vált a polgárság körében, nálunk már „divatszínként” terjedt el. Hiteles árnyalatáról sokáig alig tudtak a kutatók valamit, valójában mészbe kevert aranysárgáról van szó, amely tört melegsárga árnyalatot eredményez.  

Klasszicista homlokzat, Károlyi-palota, Budapest

A reformkor szintén új ízlést hozott: a romantikus klasszicizmus stílusában tervezett házakon a kövek színeire emlékeztető, galambszürke, drapp vagy papírsárga színárnyalatokat alkalmaztak. „A romantikus neogótika ezzel szemben kedvelte az élénk színeket és mély tónusokat.” A szigorú, „stílus-tiszta” historizmus ismét a kőszerű homlokzati hatásokat kedvelte, a vakolat színét is ehhez igazította. Élénkebb tónusokat, bordó, barna, arany vagy vörös színeket legtöbbször csupán a frízben alkalmaztak.

Késő historikus homlokzat Bp. Egyetem tér 4.

A késő historizmus homlokzatideálja megint egészen más volt. A homlokzatot megmozgatták, ki-be ugró elemekkel, gipsz stukkókkal erősítették a fény-árnyék hatást, nem a színezésen volt a hangsúly, ezért általában egyszínű a homlokzat, illetve egy szín árnyalatait használták. Az ilyen késő historikus homlokzatok felújításánál sokszor elkövették azt a hibát, hogy ezeket a visszafogott színeket átkomponálták, erősebb árnyalatot alkalmaztak, ami nem vált a homlokzat és az összhatás javára. „A homlokzat színeinek különbsége eredetileg a kőkeretek és a falazóanyag színének különbségéből adódott, ami pedig az akkori építtető számára elérhető kőbányák, téglagyárak adottságaiból fakadt.

Cifrapalota, Kecskemét

Ebből következik, hogy ma már nehezen állítható elő ugyanaz a szín vagy színvilág.” A szecesszió képviselői az újszerű homlokzatburkolási technikák alkalmazása mellett éltek ugyan a színezés lehetőségével, mégis inkább háttérként szolgált, és a színek a festmények, üvegmozaikok, kerámiák formájában legtöbbször a homlokzat kiemelt fontosságú felületeire összpontosultak. A századforduló építészei igazán színessé tették a magyar városokat, főként Budapestet. 

Budapest, Napraforgó utcai lakótelep

A korai modern az anyag sajátosságait tiszteletben tartó mértani formák tisztaságát az "abszolút fehér" alkalmazásával is hangsúlyozta. A fontos felületeket, ablakkereteket, lakatos szerkezeteket viszont az irányzat színdinamikai elveinek megfelelő, erős színekkel, pirossal, kékkel vagy zölddel emelték ki.

Az utcakép színharmóniájában nemcsak az egyes házak színei fontosak, hanem a környezet, utcabútorok, reklámfelületek, fényforrások színei is befolyásolják azt. A környezet színeinek ránk gyakorolt hatását az utóbbi évtizedekben a média is befolyásolta, az emberekben megnőtt az igény a színes, harsogó, figyelemfelkeltő felületek iránt. 
Mindezeket figyelembe véve, komoly építészeti feladat akár egy történeti épület homlokzatszíneinek rekonstruálása, akár egy mai homlokzat legmegfelelőbb színeinek megtalálása. Remélhetőleg az ezirányú kutatások, és a szakmai odafigyelés is segíti az építészeket a jövőben a hiteles homlokzatszínezésben, és a utcaképi harmónia megteremtésében. 

Hasznos szakmai weboldal a színekhez: http://www.szintan.hu/

Forrás: 

Winkler Gábor: Színes Magyarország – színes műemlékek. = Műemlékvédelem XLV. évf. 1. sz. 2001. 56-58. p. ill.

Képek forrása:
1. ábra: Várnai Vera: Festői Budapest
3. ábra: www.koszeg.hu, 2014. 09.26.

7. ábra: http://www.szecessziosmagazin.com/magazin5/lechnerodonkovetoi.php, 2014. 10.06.

8. ábra:http://otthonterkep.blog.hu/2014/05/30/ez_az_egyik_legkulonlegesebb_ingatlan_magyarorszagon, 2014. 10.06.

Városaink korabeli festményeken:

Rózsa György: Városok, várak, kastélyok – régi magyarországi látképek HG és társa 2004.

Rózsa György: Budapest legszebb látképei, HG 1997.

Várnai Vera: Festői Budapest. Grafikák és festmények a reformkortól napjainkig. Corvina Kiadó 2004.