Város-Szín-Kép – Homlokzatszínezés napjainkig

Amikor legutóbb valaki azt kérdezte tőlem, milyen Budapest színe szerintem, eszembe jutott, amikor hajnalban fotóztuk a várost. Kotorászni kezdtem az emlékeimben, hogy  összehasonlítsam más városokban szerzett szín-élményeimmel. Sienaban töltöttem hosszabb időt, és róla biztosan tudtam, hogy egy terrakotta, sárga, barna egyveleg, nincsenek kék vagy zöld színű házai a városfalakon belül. Egy város színét döntően az épületeinek színezése fogja meghatározni. Tehát adható egyfajta egzakt válasz a kérdésre. Hogyan alakultak az egyes korokban az épületek színei, és mennyit láthatunk ebből ma? Történeti épületek homlokzatszínezési dilemmáiban próbál ez a cikk némi vezérfonallal szolgálni.

Diós Pál ha látná – a felújított diósgyőri várban jártunk

A diósgyőri vár gyerekkorom nagy kedvence. A lovasiskola, ahová bedolgoztunk, gyakran részt vett lovaival a várjátékokon. Később a gimnáziumi évek alatt hétvégente kiváltságosként „haza jártam” a várárokba lovagolni, vagy épp lovaglást oktatni. Felnőttem, de a falak még mindig a gyerekkort jelentik, ha felidézem a csonka tornyokat. Közben építész is lettem, szakmai elvek mégsem árnyékolják be az emlékeket. Szerencsére. A közéleti és szakmai felhajtás után kíváncsian vártam, rám milyen hatást gyakorol miskolciként, és nem utolsó sorban építészként a vár új arca.

Lovardatúra II.

Bábolna, a shagya-k otthona

„… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.”
                                                                                                                   Ráday Mihály

Egy kis történeti anyagtan - habarcsok, vakolatok

Sokszor zavarba jövök, amikor feltesznek egy szakmai kérdést, például olyasmit, hogy a vakolatnak mitől olyan a színe amilyen, és mi található benne… Ilyenkor az összes eddigi, kemény munkával megszerzett tudás kihullik a fejemből, makogok valami hihetőt, és csak később settenkednek elő agyam rejtett zugaiból a megfelelő válaszok. És azok is keverednek mindenféle egyéb elbizonytalanító információval. Ezt a hiányosságomat pótolandó, újra alaposan utánajártam az egyik mindennapos építőanyagunk, a habarcs titkainak.

Házkutatás – tömören az építészettörténeti kutatásról

A szakmérnökin rettegett, általunk csak 'bakbori' névre keresztelt történeti földrajz tárgy keretében kellett e nemes, és kitartást igénylő tudást elsajátítanunk. Évek alatt belénk plántált mérnök-gondolkodásmódunkat elég sokára sikerült bölcsész mederbe terelni, mindenesetre dr. Bak Borbála történész tanárnőnk (a Magyarország történeti topográfiája c. könyv szerzője, a módszertan hazai megalapozója) lelkiismeretesen és sokszor szórakoztatóan vitte véghez a feladatot. (A vizsga és a számon kért anyag mennyisége már korántsem volt olyan vidám…)

Szeptember a tudás hónapja!

Itt a szeptember, amiről az iskolakezdés juthat először az eszünkbe. A pihenős, nyaralós, fesztiválozós időszak után most mi is visszaülünk egy hónap erejéig az iskolapadba, hiszen főként szakmai cikkek kerülnek majd terítékre. Az elmúlt időszak bővelkedett kutatni való témákban, ezeket az ismereteket szeretnénk most megosztani.
Hogy milyen témákról írunk majd? Legyen még egy picit titok, izguljunk még egy kicsit, ahogy az első osztályosok, de ígérjük, az unalom kizárt.

Épületek hűtése

Ígéretünkhöz híven a kicsit könnyedebb, ám nem kevésbé érdekes szakmai témák után térjünk vissza így a nyár végén a július-augusztus hónapra felvetett témánkhoz - hogyan hűtsük épületeinket energiatakarékos és környezetbarát módon?

Erdőbénye ismét

Úgy tűnik, hogy a blog két szerkesztőjét egymástól függetlenül ugyanabban az időben vonzotta haza a szülőföldje, no és a jóféle tokaji bor :) Nekünk is sikerült belecsöppennünk a bényei fesztivál előkészületeibe, bár sajnos magán a rendezvényen nem volt alkalmunk részt venni.

Az előző cikkünkben már részletes és alapos áttekintést olvashattatok a település múltjáról és épített örökségéről, én most egy modern borászatot mutatnék meg, mert szerencsére ilyenek is vannak a környéken, mutatva azt, hogy ezen a gyönyörű helyen ma is van "élet".