Kis építészhumor szilveszterre

Egyszer egy kiadvány mellé kaptam egy könyvet. A címe - Nekünk - nem - nyolc - nem különösebben keltette fel az érdeklődésemet. Később belelapoztam, és azóta megállapítottam, hogy rosszabb napokon kifejezetten jó, ha ott van a kezem ügyében, mert így legalább tudok nevetni azokon a szakmai problémákon, amelyeken egyébként inkább sírni szeretnék...
A fűtés és hűtés kapcsán már tettem fel belőle két oldalt a facebookra, és most úgy gondoltam, többet is megosztok belőle. Az írók, akik nem restellték a humor műfajának űzőit is segítségül hívni -  kifejezett igénye amúgy is az volt, hogy fénymásolatokon terjesszék a művet. E technika fölött kicsit már eljárt az idő, ezért én inkább így, virtuálisan sokszorosítom.

Jó szórakozást - és sikeres, boldog új esztendőt kívánunk hozzá!

Kezdjük a legrosszabbal, ami, szerintem, minden építésszel megesett már valamikor: elszunyókált munka közben. Ezek a kifogások jól jöhetnek.

Mostanában (sajnos) a gyakori munkahelyváltás is része az építész életének. Az egyetemi levelező listán igen "mélyreható" szösszenetek szoktak keringeni erről a témáról. Nekik ajánlom az alábbi tanácsokat.

Na, de vágjunk is a munka közepébe, vagyis a tervezői művezetés izgalmaiba...

Néhány az építkezés 8 legrosszabb pillanata közül:

Pályázgatunk, pályázgatunk?

Érdekes, vannak dolgok, amelyek 10 év alatt sem változnak...(vagy inkább mondjam úgy, hogy 10 év után is aktuálisak?)

Jó mestereket mindig nehéz találni...

És a kedvencem :)

BUÉK Mindenkinek!

A legjobb ArchiFirka cikkek 2014-ben

Eljött az igazság pillanata, lezártuk a szavazást, az eredményeket alább olvashatjátok.

Köszönjük Mindenkinek, aki szavazott, hozzászólt, részt vett ebben a kis játékban, és hozzájárult ahhoz, hogy megtudjuk Olvasóink véleményét!



A szavazatok alapján ezeket a cikkeket találtátok a legjobbnak:

1. Tűzből jött művészet - épületkerámiák
2. Aszalási láz II. - Aszalónk története
3. Bénye fénye - Tokaj-Hegyalja építészeti értékei
4. Erdőbénye ismét
5. Város-Szín-Kép


Az olvasottság alapján ezt a 13 cikket olvastátok a legtöbben:

1. Egy kis történeti anyagtan
2. Bénye fénye - Tokaj-Hegyalja építészeti értékei
3. "Ami hagyományos, nem elavult"
4. Tűzből jött művészet - épületkerámiák
5. Aszalási láz II. - Aszalónk története

6. Valódi körforgás - a vályog,- és szalmaház építésről
7. Erdőbénye ismét
8. Alternatív fűtési rendszerek
9. Épületek hűtése
10. Budapesten érték a padlás
11. Diós Pál ha látná - a felújított diósgyőri várban jártunk
12. Zöldítsünk okosan!
13. Város-Szín-Kép

Találkozunk 2015-ben is, addig is jó pihenést, sok hóesést és jó olvasást kívánunk!
Emőke és Gabi

Karácsonyi történet

Ezzel a megható és egyben reményteli történettel szeretnénk minden kedves olvasónknak békés boldog ünnepeket és jó pihenést kívánni!

-- Szeretettel az archi-firkálók, Gabi és Emőke --

 A kis betlehemi csillag

Karácsonyi mese felnőtteknek

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.

A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.

Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.

- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.

A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.

- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?

- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.

- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.

- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.

A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.

Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:

- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.

- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.

A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.

Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.

- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?

- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.

- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.

- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.

- Értem - mondta az asszony.

Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.

A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.

Maria Loley

(fordította: Szende Ákos) 

forrás: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2001.12.23/1303.html

Agatha rejtélye – avagy a lakberendező krimikirálynő

Sokféle könyvet forgatok a kezemben szakirodalomtól a kortárs szépirodalomig, azonban Agatha Christie iránti rajongásom gyerekkorom óta töretlen. Majdnem az összes krimijét a polcomon tudhatom, de csak nemrég került a kezembe egy elfeledett régi újságcikk, amelyből kiderült, hogy férje révén nemcsak a régészetbe kóstolt bele, hanem a belsőépítészethez is olthatatlan szenvedély fűzte. Kis kitérőt teszek most egyik kedvenc területemre, Agatha világába, szigorúan építész szemmel. :-)

 

Lovardatúra III.

Telivér legendák szülőhelye - Kisbér

… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.” 

Szavazz a legjobb ArchiFirka cikkre!

Bár nem jár érte ajándék, és lájkolni sem kell, VISZONT fontos nekünk a véleményetek, és nagyon kíváncsiak vagyunk rá!
Blogunk adatai alapján összeállítottunk a legtöbbet olvasott 13 cikkből egy listát, ezekre lehet szavazni, illetve leadhattok szavazatot egyéb, általatok kedvelt cikkre is. A listán ABC sorrendben szerepelnek a cikkek címei, tehát nem a helyezésüket jelölik.
December 17-én hirdetjük ki, mely bejegyzések nyerték el legjobban a tetszéseteket.

Ezen a linken tudtok szavazni:

https://docs.google.com/forms/d/1z-1hRbLHdODvQtD_NjqhIcfp_UoNQm2Q5IMjGwtqEd4/viewform?c=0&w=1

Köszönjük szépen, hogy megtiszteltek véleményetekkel, és segítetek nekünk abban, hogy továbbra is jobbnál-jobb érdekes cikket írhassunk!

December - hangulatos kalandozás

Elérkezett a december, az év végi hajrá, a csokimikulás és a karácsonyi ajándékvásárlás ideje. Mozgalmas év áll az ArchiFirka mögött, ezért ahelyett, hogy újabb szakmai témát választanánk erre a hónapra, inkább a hangulatteremtés, és az elkövetkező ünnepek jegyében egy kellemes, decemberi kalandozásra invitálunk. Az év utolsó utazása ismét egy hazai lovardába vezet, készültünk meglepetés cikkel egy krimiíróról, aki imádott lakberendezni, és szilveszterkor is szeretnénk amolyan „építész-módra” egy kis nevetést csalni az arcotokra. Helyezkedjetek el kényelmesen, készítsetek magatok mellé egy illatos teát vagy egy fűszeres forralt bort, és olvassatok minket decemberben is!