Tüzelőberendezések I. - a fűtés történetéről napjainkig

Korábbi cikkünkben az alternatív energiahordozókkal működő fűtési rendszereket, berendezéseket igyekeztem bemutatni, a fűtéshez kapcsolódó építészeti tervezési szempontokat is sorra vettük. Mivel szeretek egy témakört egészben látni, megismerni nemcsak a legújabb megoldásokat, hanem a kezdeteket, az alapokat is, ezért ebben az írásban ismét egy kicsit az építészettörténet és a népi építészet területére kalandozom, és a hagyományos fűtőberendezéseket mutatom be.

Konyhatrend III. - Dédanyáink konyhái

Legtöbbször nagymamám konyhája jut eszembe, ahol dédnagymamám fehérre zománclakkozott konyhaszekrénye állt, a falon félgömb alakú sárgaréz tál lógott, és hímzett kézimunkák voltak a falon és az asztalon. Itt készült a krumplilángos szilvalekvárral és a túrós béles, de az újságokból kiollózott gasztronómiai csodák is. 

Napjaink szóhasználatában a konyha szó olyan helyiséget jelent, amelyben az étel elkészítéséhez szükséges berendezési tárgyakat helyezik el, és az étel elkészítése, a sütés-főzés történik. A népi kultúrában azonban ez egy többfunkciós helyiség, és a konyhatechnológiai eljárások egy része is itt zajlik: sózás, füstölés, savanyítás, szárítás, aszalás; innen fűtötték a szobai kemencét vagy kandallót, a padkára támasztott padon aludtak is, sőt kamra híján a terményeket is itt tárolták. Átvitt értelemben pedig a tüzelőberendezést takarja, amely szerves eleme volt a parasztháznak, és az alaprajzi kialakítást, valamint a lakásfunkciót is alapvetően meghatározta. 

Tovább olvasom