2011-ben kolléganőm
említette, hogy van ez a Budapest 100, és a ház, ahol albérletben lakik, az is
száz éves, a Ráday utcában, és beállt szervezőnek, ha van kedvem, menjek el,
szombat-vasárnap lesz. Tetszett maga a kezdeményezés, így hát elmentem
megnézni. A kapuk nyitva voltak, az udvaron kis büfé, műanyag pohárban teával
kínáltak. Az emeletről zongoraszó szűrődött le, majd a lépcsőn fölfelé haladva
századeleji ruhákban suhantak el mellettünk az emberek. Fent az ablakban idős
nénik könyököltek, hallgatták a koncertet, közben meg-megjegyeztek történeteket
a ház életéből: „emlékszel, amikor…” Kicsit körbejártam a gangon, kikönyököltem
a kovácsoltvas korlátra, bekukucskáltam az ablakokon, vizslattam az építészeti
részleteket. Jól esett ebben a nem mindennapi miliőben időzni. Ez tavasszal
volt, karácsony után kaptam egy emailt, hogy önkénteseket keresnek a
Budapest100-hoz. Emlékeztem, hogy ez akkor nagyon tetszett, gondoltam, naná hogy ott a
helyem.
