Kicsit elhanyagoltuk a blogunkat mostanában, elnézést kérünk érte.. De mindkettőnknek nagy változásokat hozott a munka terén az év első fele, ezért arra kellett fókuszálnunk az energiáinkat, így ide kevesebb jutott.
Emiatt a kis közösségi kertünk életének beszámolójával is adós vagyok többek között, amit most gyorsan pótolnék, mert nagy változások történtek ott is szerencsére! A tavalyi év sajnálatos semmittevése után ez év márciusában (végre végre!) megindultak a földmunkák, tereprendezés, lerakták a már ősszel elkészült ágyáskereteket, azután megérkezett a termőföld is.
Így végül április 7-én megtarthattuk a leges-legelső ültetőnapunkat!
Ezután mindenki folyamatosan veteményezett, palántázott, sorban következtek az építőnapok (amikor aki csak ráér összegyűlik, és közösen szépítünk, alakítunk a kerten, vagy építünk, alkotunk valami újat mindenki örömére), Így lett már két ülőalkalmatosságunk és egy asztalunk raklapokból, egy szerszámosládánk OSB lapokból, komposztálóink szintén raklapokból (a meglévő két műanyag mellett, amiket az önkormányzattól kapott a kert), tűzrakóhelyünk, és egy kertésztárs felajánlásából egy hintaágyunk, illetve a Városi Kertek Egyesület jóvoltából egy fűnyírót is vásárolhattunk.
Jelenleg mindenki nagyon lelkes, az összes ágyás szépen zöldell, mindenkinél növekednek a kis zöld paradicsomok (mert az szerintem minden ágyásban van legalább egy, de inkább több tő :),
de szüreteltünk már retket, epret, salátát, karalábét, borsót, növekszik a répa, petrezselyem, uborka, és - mivel már eltelt az év fele (egyszerűen hihetetlen, hogy mindjárt vége a júniusnak..) - lassan következhetnek a másodvetések. A kerítések mentén nő a kukorica, a bab, a málna, a mák, a közös ágyásokban a dinnyék, tökök, és benépesült a kör alakú ágyásokkal kialakított kis fűszerkert is.
Na és persze a közösség, amit még fontos megemlítenem, és ami legalább annyira fontos része a kertnek, mint a zöldségek. Ha este elugrunk locsolni, szinte minden alkalommal lehet valakivel egy jót beszélgetni, nem csak a kertészkedésről, de persze főleg arról. Az építőnapok is mindig remek hangulatban zajlanak. Rengeteg gyerkőc van a kertben, voltak már a kertben oviscsoportok és kisiskolások is. Szerencsére a környékbeliek is kezdik elismerni, hogy nagyon is van létjogosultága a kertnek, és mindenki szemének öröm a szépen zöldellő veteményesek látványa.
Én személy szerint nagyon örülök, hogy kis családunk egy ilyen közösség tagja lehet, és emellett úgy érzem, - és szerencsére a lányaink is - hogy nincs finomabb annál a zöldségnél, amit mi magunk vetettünk, gondoztunk, gyomláltunk, öntözgettünk heteken-hónapokon keresztül. (Ezeken a tavaszi képeken látszik, honnan indultunk :) ).
Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek van lehetősége és ideje/energiája/kedve, csatlakozzon egy közeli kerthez (most már szerencsére egyre több van), nagyon nagyon megéri!
Emiatt a kis közösségi kertünk életének beszámolójával is adós vagyok többek között, amit most gyorsan pótolnék, mert nagy változások történtek ott is szerencsére! A tavalyi év sajnálatos semmittevése után ez év márciusában (végre végre!) megindultak a földmunkák, tereprendezés, lerakták a már ősszel elkészült ágyáskereteket, azután megérkezett a termőföld is.
Így végül április 7-én megtarthattuk a leges-legelső ültetőnapunkat!
Ezután mindenki folyamatosan veteményezett, palántázott, sorban következtek az építőnapok (amikor aki csak ráér összegyűlik, és közösen szépítünk, alakítunk a kerten, vagy építünk, alkotunk valami újat mindenki örömére), Így lett már két ülőalkalmatosságunk és egy asztalunk raklapokból, egy szerszámosládánk OSB lapokból, komposztálóink szintén raklapokból (a meglévő két műanyag mellett, amiket az önkormányzattól kapott a kert), tűzrakóhelyünk, és egy kertésztárs felajánlásából egy hintaágyunk, illetve a Városi Kertek Egyesület jóvoltából egy fűnyírót is vásárolhattunk.
de szüreteltünk már retket, epret, salátát, karalábét, borsót, növekszik a répa, petrezselyem, uborka, és - mivel már eltelt az év fele (egyszerűen hihetetlen, hogy mindjárt vége a júniusnak..) - lassan következhetnek a másodvetések. A kerítések mentén nő a kukorica, a bab, a málna, a mák, a közös ágyásokban a dinnyék, tökök, és benépesült a kör alakú ágyásokkal kialakított kis fűszerkert is.
Na és persze a közösség, amit még fontos megemlítenem, és ami legalább annyira fontos része a kertnek, mint a zöldségek. Ha este elugrunk locsolni, szinte minden alkalommal lehet valakivel egy jót beszélgetni, nem csak a kertészkedésről, de persze főleg arról. Az építőnapok is mindig remek hangulatban zajlanak. Rengeteg gyerkőc van a kertben, voltak már a kertben oviscsoportok és kisiskolások is. Szerencsére a környékbeliek is kezdik elismerni, hogy nagyon is van létjogosultága a kertnek, és mindenki szemének öröm a szépen zöldellő veteményesek látványa.
Én személy szerint nagyon örülök, hogy kis családunk egy ilyen közösség tagja lehet, és emellett úgy érzem, - és szerencsére a lányaink is - hogy nincs finomabb annál a zöldségnél, amit mi magunk vetettünk, gondoztunk, gyomláltunk, öntözgettünk heteken-hónapokon keresztül. (Ezeken a tavaszi képeken látszik, honnan indultunk :) ).
Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek van lehetősége és ideje/energiája/kedve, csatlakozzon egy közeli kerthez (most már szerencsére egyre több van), nagyon nagyon megéri!
