Legtöbbször
nagymamám konyhája jut eszembe, ahol dédnagymamám fehérre zománclakkozott
konyhaszekrénye állt, a falon félgömb alakú sárgaréz tál lógott, és hímzett
kézimunkák voltak a falon és az asztalon. Itt készült a krumplilángos
szilvalekvárral és a túrós béles, de az újságokból kiollózott gasztronómiai
csodák is.
Napjaink szóhasználatában a konyha szó olyan helyiséget jelent, amelyben az étel elkészítéséhez szükséges berendezési tárgyakat helyezik el, és az étel elkészítése, a sütés-főzés történik. A népi kultúrában azonban ez egy többfunkciós helyiség, és a konyhatechnológiai eljárások egy része is itt zajlik: sózás, füstölés, savanyítás, szárítás, aszalás; innen fűtötték a szobai kemencét vagy kandallót, a padkára támasztott padon aludtak is, sőt kamra híján a terményeket is itt tárolták. Átvitt értelemben pedig a tüzelőberendezést takarja, amely szerves eleme volt a parasztháznak, és az alaprajzi kialakítást, valamint a lakásfunkciót is alapvetően meghatározta.
Tovább olvasom
