ÉPÍTÉSZ TERVEZŐI NAPOK 2015 – Vízszigetelések: csapadékvíz, talajvíz, üzemi víz

Jó lehetőség adódott, hogy ismét konferenciára látogassunk, így novemberben ez lett a hónap témája. Ezt nem is bántam, jól esik kiszakadni a mindennapi mókuskerékből egy kis „szakmázásra”. Egyébként is meggyűlt a bajom egy részlettervvel, bár a kiszemelt előadás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, (természetesen nem is egy előadástól vártam a megoldást), azért megint gazdagodtunk szakmai, és „továbbképzési tapasztalatokkal”.

Épülőben a Széll Kálmán téri résfal

Bevezetőként csak annyit jegyeznék meg, hogy „továbbképzési tapasztalatok” alatt azt értem, hogy a korábbi tapasztalataink szerint a legtöbb konferencián néhány valóban szakmai előadás mellett általában termékbemutatón vettünk részt, a meghívott előadók az általuk képviselt cég termékeit népszerűsítették inkább, minthogy konkrét szakmai kérdésekbe belemenjenek. Ez alapvetően nem baj, szükséges, hogy ismerjük a piacon elérhető termékeket, (és gondolom támogatóként is fellépnek) inkább az arányokkal álltam hadilábon, nekem kevesebb is elég lett volna. Ha megfogalmazhatnék építő kritikát, akkor azt mondanám, hogy hasznosnak tartanám, ha a termék ismertetése után az előadó bemutatna egy vagy két aktuális projektet is, a tervezés és a kivitelezés sarkalatos pontjairól mesélne pár szót, illetve a megoldási lehetőségekről. Engem például érdekelt volna kicsivel több részlet a Széll Kálmán téri résfal szigeteléséről. (Mivel minden reggel elmegyek mellette…:-))

Nyitó előadásában épületdiagnosztikai és utólagos vízszigetelési kérdéseket járt körül Reisch Richárd mérnöktanár. A hatvani Grassalkovich kastély utólagos szigetelési tapasztalatai mentén ismertette a diagnosztika lépéseit, valamint a lehetséges megoldásokat. Annak eldöntéséhez, hogy egy épületen milyen típusú utólagos szigetelési eljárást alkalmazzunk, elengedhetetlen feltétele az épületdiagnosztikai vizsgálatok elvégzése. A helyszíni vizsgálat és mintavétel után, laboratóriumi vizsgálatok alapján értékelést és felújítási javaslatot kapunk. Ezeknek az elvégzéséhez az ÉMISZ 340:1999 átnedvesedett falakra vonatkozó társasági szabvány ad útmutatást. A mintavételhez a német WTA 4-5-99/D:1999 Beurteilung von Mauerwerk kiadvány nyújt segítséget.

A homlokzat nagyságától függően határozhatjuk meg a mintavételi pontok mennyiségét. Nagyméretű épület esetén 20 m-ként kell kijelölni a pontokat, kisebb léptékű épületnél elegendő homlokzatonként 1-1 helyen mintát venni. A helyiségekben minden belső oldalfalon 1-1 mintavételi helyet kell kijelölni. Ez egy viszonylag kis épületnél is sok pontot jelent, nagy épületnél pedig még többet, ami igen költséges lehet. Kétféle mintát kell vennünk: darabosat, amely min. 300 g, ebben a telítési vízfelvételt vizsgálhatjuk, és furatpor mintát, amely min. 30 g, ebből a nedvesség,- és sótartalom vizsgálatot végezhetjük el. A fal külső 0,5 cm-es felületéből vett mintából a fal sótartalma, a falközépből származó mintából a nedvességtartalma mérhető. A mintát 14-32 mm-es fúrószárral, lassú fordulatszámmal fúrjuk ki, hogy ne melegedjen fel, és ne párologjon el belőle a nedvesség, amit mérni szeretnénk. Ezzel a gyakorlattal ellentétben a német előírás szerint szemrevételezés után választhatjuk meg a mintavétel helyét, 3 cm-es magfuratot 5 cm mélyről, és 50-100 g furatport kell vennünk. A mintavétel során dokumentálnunk kell a helyiségek légállapotát, ellenőrizzük a falakat nedvességmérővel, a mintát zárható borítékban szállítsuk a laborba. Az eredményeket tömegszázalékban (m%) fogjuk megkapni. A darabos minta lapján a telítési vízfelvétel határozható meg, amely azt mutatja meg, hogy a maximális telítettséghez képest mennyit tartalmazott a minta, vagyis mennyire nedves a fal. A sótartalom vizsgálatnál a nitrát, szulfát, klorid tartalom alapján határozható meg, hogy miből ered a nedvesedés, ez pedig meghatározza számunkra az alkalmazandó utólagos szigetelés módját is. 

Utólagos szigetelések közül mechanikai és vegyi eljárásokban gondolkodhatunk:

Utólagos acéllemez szigetelés

Mechanikai eljárások:

-a falazat szakaszos kibontása,

-a szakaszos átfűrészelés (ezt vegyes falazatnál nem alkalmazhatjuk),

-acéllemez beütés (csak vízszintes átmenő fugákban alkalmazható)

A választásnál tartószerkezeti szempontokat is figyelembe kell venni. A mechanikai eljárások akkor alkalmazhatók jól, ha egyértelmű vízszintes zárást szeretnénk elérni.

Vegyi eljárások:

-injektálás

-elektrokinetikus eljárás

Az injektálás nem jelent igazán megbízható teljes zárást, lehet hidrofóbizáló, pórustömítő, és a kettő kombinációja. Az elektrokinetikus eljárás hogy a kapilláris vízfelszívást megfordítja. Jól és megbízhatóan működik, viszont folyamatos karbantartást igényel. 

Az előadó végül kiemelte: a legfontosabb az utólagos szigetelési módok tervezésénél, hogy a szigetelés vonalvezetése folyamatos legyen, a technológia változhat közben, acéllemez beütés után jöhet injektálás, csak folyamatos legyen.

(A falak vizesedésének okairól egy korábbi cikkünkben ITT olvashattok.)

Úgy tűnt, konferencia hívószava a „vízvándorlás” volt, ez a csodás szakszó többször is elhangzott a nap folyamán, én nagyon megkedveltem. :-)

Hibásan kivitelezett lapostető szigetelés

A következő, számomra fontos szakmai problémákat feszegető előadást Horváth Sándor egyetemi adjunktustól hallhattuk. Alkalmazástechnika-Anyagminőség-Szaktudás – foglalta össze a lényeget már az első percekben az előadó, a lapostetőket érő egyre fokozottabb vízterhelés kapcsán. Az európai szabályozás csak a vizsgálati módszert egységesíti, a követelményeket az egyes nemzeti szabványok rögzítik. Az ajánlások betartásával biztosíthatjuk a hibamentes szerkezetet! A lapostetők vízelvezetésének tervezésével kapcsolatos alapételeket is felelevenítette. Alacsony hajlású (2-7°-os) tetőre fokozottan vízzáró, fémlemez, nagytáblás fedéseket, meredek (>20°-os) tetőre vízzáró, kiselemes, pikkelyes fedést érdemes alkalmazni. A Kárpát-medence területén 30-40 fagyási ciklus van egy évben, tehát a téli időszakban a csapadék az eresznél hideg zónába kerül, ahol megfagy, akadályozva ezzel a vízelfolyást a tetőről, és okozva ezzel gyakori beázási problémákat. A hőszigetelt meleg tetőknél a belső, míg az átszellőztetett hideg tetőknél a külső vízelvezetés ajánlott. Csapadékvíz elvezetéséhez kapcsolódó méretezést az MSZ EN 12056-3 sz. szabvány 3. fejezetében találhatunk, angol nyelven… Az uniós szabvány szerint 300 l s/ha-ra kell méreteznünk a vízelvezető rendszert. Gravitációs vízelvezetésnél ökölszabályként lehet alkalmazni, hogy 1 m² tetőfelületre 1 cm² vízelvezető keresztmetszet jusson. Természetesen a pontos méretezés jobb műszaki megoldást eredményez, de ezt betartva sem hibázhatunk nagyot. Teltszelvényű rendszernél kisebb keresztmeszet, tehát kisebb lejtés is elegendő, mint a gravitációsnál. Ha a tető egyik típusba sem sorolható, akkor különleges, kiegészítő intézkedéseket kell alkalmaznunk. A vonalra és a pontra lejtetés egyaránt fontos, ugyanis a pangó vizek helyén porsáv alakul ki, amely megakadályozza a víz lefolyását, az állat,- és növényvilág megtelepedésének ad táptalajt, így rongálja a szigetelést. A pangó víz meg is fagyhat, és a szigetelés alatt kondenzátum keletkezik, szintén rongálva a szerkezeteket, például elvesztheti a lépésállóságát a hőszigetelés. Pontra lejtés esetén, az aljzattól függően kell meghatározni a lejtés mértékét: táblás hőszigetelés 2,5 %, fa aljzat 4%, nagy fesztáv és nagy lehajlás esetén 3 %. A lejtésképzést változó vastagságra szabott hőszigeteléssel kell megvalósítani. A belső vápától is alapvetően óva intette a hallgatóságot, főleg a tető középvonalán vagy attikánál. Amennyiben elkerülhetetlen, csak járható, tisztítható karbantartható és fűthető vápát célszerű tervezni. Szintén kerülendő megoldás a vízköpő, mert áztatja a homlokzatot, ha mégis szükséges, akkor ezt is fűthetőre kell tervezni a gyűjtőüsttel és az ejtőcsővel együtt. Tetőszakaszonként min. 2 db víznyelőt és 1 vízköpőt kell tervezni. Nagy vízhozam esetén, amely egyre gyakoribbá vált hazánkban is, a járható csatorna a megoldás.

Horváth Sándor végezetül kiemelte, hogy a tervezői felelősség mellett a felelős építtetői magatartás is elengedhetetlenül fontos. (lenne, teszem hozz, nálunk ezt még gyakorolni kell…)

Jól látható a mező és a szél közötti különbség a leterhelésben

Dr. Kakasy László egyetemi adjunktus a lapostetők szél okozta meghibásodásainak legfőbb okairól tartott tanulságos összefoglalót. Szélszívás elleni rögzítésre az MSZ EN 1991-1-4:2007 szabvány előírásai az irányadók. A figyelembe vett szélsebesség 33,5 m/s. A szabványban található egyszerűsített számítás (kivételek estén ezt azonban nem lehet használni), amely szerint a területi besorolás után a tetőn belüli helyzet - szél-mező-sarok – meghatározása következik, ezekhez pedig hozzárendelhető a rögzítések száma.

Kiemelte, hogy a hibák többsége az elégtelen, és a nem megfelelően megválasztott rögzítéseknek köszönhetők. Szemléltette is ezeket a szembetűnő hibákat. A szélső sáv rögzítése tervtől eltérően készült, ezért rongálódott meg a szigetelés. Egy másik esetben a szigetelés felső szélét csavarokkal rögzítették, aláfújt a szél és feltépte. A fóliabádogot 20 cm helyett 70 cm-ként rögzítették, amelyhez szintén kevés ponton rögzítették a PVC szigetelést. A valós szélteher nagyobb lett, mint a tervezett, így a hibák összeadódtak, amely már a meghibásodáshoz vezetett. Egy trapézlemez fedésű épületnél merőlegesen kellett volna a trapézlemez irányára a szigetelőlemezeket fektetni, és egyenletesen terhelni a „hullámokat”. Ráadásul nem mechanikai rögzítésre alkalmas PVC lemezt alkalmaztak, így túl nagy volt a szigetelés nyúlása is. A társasház a lapostető felújításnál a legolcsóbb kivitelezőt választotta, aki csak egy réteg bitumenes lemezt használt, és azt egyáltalán nem rögzítette, ezért teljesen feltépte a szél. 

Ilyen, és ehhez hasonló problémák elkerülés érdekében a következőket javasolta a hallgatóságnak:

- szélterhekre méretezés legyen része a tervdokumentációnak

- szélteher felvételének módját dokumentálni kell

- részlettervek készítése!

- szigetelés felső részének légtömör lezárása, viharálló rögzítése

- hézagok lezárása fontos

Ahogy az előző előadók, szintén felhívta a figyelmet a felelősség kérdésére.

Összefoglalva, nem volt haszontalan a konferencián való részvétel, hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk, és továbbra is megerősítést nyert, hogy a gondos tervezés elengedhetetlen a szakszerű kivitelezés mellett is.

Beszámoló a tervlap.hu oldalon ITT.

Érdemes elolvasni:

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0013_09_Epitett_kornyezetunk/2_lecke_az_utlagos_nedvessg_elleni_vdelem_jratos_mdszerei.html

Képek forrása:

Borító: http://kozetgyapot.com/app-modifikalt-lemezek
1. kép: http://azso.net/2015/09/24/a-moszkva-ter-elszellkalmanteresitese-20150924/

2. kép: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0013_09_Epitett_kornyezetunk/2_lecke_az_utlagos_nedvessg_elleni_vdelem_jratos_mdszerei.html

3. kép: http://www.zelinkosandor.hupont.hu/
4. kép: http://www.haz.hu/csaladi-haz/77/Brennberg-laposteto-szigeteles.html

5. kép: http://www.tetoszig.hu/muanyag-pvc-tpo-fpo-szigeteles.html