Lovardatúra III.

Telivér legendák szülőhelye - Kisbér

… a védett korban lévő régi lovardák megérdemlik azt, hogy most már - az elkövetett hibák után - különös figyelmet kapjanak és megmentsük az országban azt a néhányat, ami még megvan.” 

A Batthyányiak által alapított angol telivér ménes sikere adta az ötletet Ritter Ferenc altábornagynak katonai ménes alapítására Kisbéren, amelyre Ferenc Józseftől engedélyt is kapott. A szabadságharc után Batthyány Kázmértól elkobzott birtokon álló kastélyban, királyi lakosztály, ménesparancsnoksági irodák és tiszti lakások kaptak helyet. Az istállók, törzsménistálló, felállítóudvar, szabadtéri és fedett lovarda, lóversenytér, állatkórház szolgálták a magas színvonalú tenyésztést és kiképzést.

A királyi lovarda

A kisbéri helytörténeti gyűjtemény kiállításán a ménes történetének jelentős epizódjai elevenednek meg. Kisbér fénykorában 1000 lónak is otthont adott. A ménes alapításakor alakították ki a Battyány kastély királyi lakosztályát Erzsébet királyné és Ferenc József császár számára. A főszárnyban a földszinten kaptak helyet a ménesintézet irodái, a mellékszárnyakban pedig a tiszti lakások. A ménes a kiegyezés után került állami tulajdonba, megalakult a Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménes, és elkezdődött a magyarországi angol-telivér tenyésztés fénykora. A lótenyésztők érdeklődése hirtelen Kisbér felé fordult, a királyi lakosztályban Európa, Amerika, Japán, Kína, Ausztrália és India fejedelmeit szállásolták el a századfordulón. A lovarda - a korabeli szokásokhoz híven - neves kulturális eseményeknek is otthont adott, a kisbéri műkedvelő társaság is tartott benne előadásokat híres színészek közreműködésével. 1892-ben Jászai Mari szereplésével mutatták be az Elektra-t.

A törzsménistálló háttérben a kastéllyal

A kastély melletti impozáns törzsménistálló ma már csak egy szegényes épület, korabeli fotókon láthatjuk romantikus stílusú bejáratát. Az istállóban 16 boxban helyezték el a törzsméneket, fedeztető szint és szabadtéri kifutó állt még a tenyésztők rendelkezésére. A mének magánkancákat is fedeztek díjazás ellenében, az ő részükre építették 1855-ben svájci mintára a 16 zsúpfedeles istállóból álló Ritter-falut. A két,- és háromférőhelyes istállókhoz kifutó is csatlakozott. A negyedik istálló első boxában született 1874-ben a verhetetlen csodakanca, Kincsem. Ennek emlékét egy darabig még emléktábla őrizte, de

A Ritter-falu istállóépülete

a falut 1945-ben végleg elbontották.

A ménes alapításakor a környező pusztákon is építkeztek, az anyaménest Pula-pusztán, a méncsikókat Parrag-pusztán, a Losonczy-telepre pedig a kancacsikók kerültek.

A kiválasztott kancacsikókat hároméves korukban kezdték nyereg alá tanítani, naponta 1-1 órát lovagolták őket, nyáron a szabadtéri lovardában, télen a mellette található fedett lovardában. A négy éves csikókat a kisbéri lóversenypályán próbálták ki először, 3000 m síkversenyen. A legjobb képességűek kerültek a tenyésztésbe.

A kisbéri lóversenytér

Imperiál csontváza

Blaskovich Ernő világhírnevet szerzett lova, Kincsem, addig soha nem látott teljesítményével írta be magát a lovassport történetébe, és rekordjának azóta sem akadt megdöntője. Négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és minden alkalommal győzött, a kontinens legjobbjait maga mögött hagyva. Hat évig versenyzett, tizenhárom évet élt, vérvonala mai napig is él, főleg Németországban.

Kincsemre korán felfigyeltek, másképpen indult azonban másik híres magyar versenylovunk pályája. Nem volt tipikus telivér, sárga szőre és kesely lábai a hippológusok szerint nem sok dicsőséget ígértek. Ennek ellenére Aperianov Zakariásnak köszönhetően eljutott Washingtonba, a világ 11 legjobb lovának versenyére is. A hazai pályákon veretlen Imperiál csontváza a helytörténeti gyűjtemény különlegessége.

A méntelep helyszínrajza

Az eredeti tervek és helyszínrajz szerint a lovarda egy jellegtelen sátortetős épület lett volna az utcával párhuzamos elrendezésben. (hrsz) Ezt később megváltoztatták, és az épületet elfordították az istállókkal párhuzamosan. (makett fénykép) A lovardát 1854-ben kezdték építeni R. Hasslinger építész tervei alapján. Az új tervek szerint a 21,2 x 54,8 m méretű, romantikus stílusú épületet Singer György győri építőmester kivitelezte, amely 1856 áprilisára készült el, és október 1-én adták át. (archív lovarda) Az elkészült épület ekkor Közép-Európa legnagyobb fesztávú fedett lovardája volt, függesztett fa tetőszerkezete az első komolyabb magyar faszerkezetek közé sorolható. A nagyméretű gerendákat Erdélyből hozatták, a hagyomány szerint egyenként, egy-egy négyökrös fogaton. A két „U” alaprajzú istállócsoport között szabadon álló, oromfalas, vakolat-architektúrás lovarda kis hajlásszögű nyeregtetővel fedett, egyhajós csarnoképület. (lovarda fotóm)

Makett az épületegyüttesről a helytörténeti gyűjteményben

Az épületegyüttes felújításához készült tervdokumentációt László Csaba régész készítette, az együttes rekonstrukciójához 2000-ben készültek felmérési tervek. Az eredeti állapotot szerencsére alig alakították át korábban, a galériát építették csupán át és bedeszkázták a fedélszerkezetet, de jelentős beavatkozást nem végeztek. A rekonstrukció során könnyen visszaállítható volt az egykori állapot, így jól megfigyelhetők a jellemző építészeti jegyek. A rekonstrukció előtt készült felmérési tervek szerint egy-egy bejáraton három raktártérbe lehetett jutni, lépcső nem vezetett a karzatszintre, amelyet borított gerendás födém választott el az alsó szinttől, és a lovaglótérbe nyíló ablakok be voltak falazva. A helyreállítás után mindhárom bejáraton keresztül bejuthatunk az összenyitott előtérbe, amelyből kétoldalt lépcső vezet fel a karzatra.

A fedett lovarda a hátsó homlokzata felől

„Oldalhomlokzatait, az ablakok között, főpárkányig futó, golyvázottan lezárt, széles, lapos lizénák tagolják, amelyek az épületen körbefutó vörös mészkő lábazati kőelemekből indulnak ki. A faltagolások közeiben ülnek a szegmensíves záradékú, rézsűs kávájú és könyöklőjű egyrétegű ablakok. A mai szerkezetek nem eredetiek, de vélhetően azok mintájára készültek a 20. században. Az oldalhomlokzaton az ablakok felett konzolszerűen visszafordított profilról indulnak a nyílások felső harmadát keretező, húzott vakolatprofilú, szegmensíves párkányok.

Lovarda ablak

A nyugati, hátsó homlokzatot az előbbieknél hangsúlyosabb lizénák tagolják. Az oromfalat vakolatprofillal keretezett, több mezőre tagolt képszék zárja le, amelyet a lizénák fejezete feletti tükrös homloksíkú törpepillérek szakítanak meg. Az oromfalat vörös mészkőlapok fedik le. A homlokzat tengelyében van a lovarda rézsűs kávájú, élszedéssel profilozott, eredeti bejárata. Felette ugyancsak élszedéssel keretezett kettős, magas szegmensíves, könyöklőpárkányos ablak. A szélső mezőkben egy-egy, az oldalhomlokzatok nyílásaival egyező kialakítású ablak látható.

A keletre néző, lizénák tagolta homlokzat szélső mezőit a profilos tagozású, mészkőlapokkal lezárt párkány koronázza. A középső harmadban azonban, a hátsó homlokzatnál díszesebb lezárást alkalmaztak.

A díszes főhomlokzat

A középső lizénák feletti törpepillérek között képszékes, szegmensíves párkány feszül. A tetőgerinc alacsony attikafalhoz fut, amelyet címerrel ékes kőtalapzat zár le. A tengelyben van a kőkonzolos vasrácsos erkély, mögötte két magas, szegmensíves ajtó, amelyek felett kettős ívű, az ablakoknál megismert párkány ül a falban. A párkány felett kovácsoltvas számlapú óra van, amely két oldalán egy-egy kis ablak nyílik a galéria feletti padlástérbe. Az erkély konzolkövei nem a lovardához készültek, a klasszicista kőelemeket másodlagosan használták fel az építkezéskor. Az erkély alatt kettős, tükrös lizénák között van a középső bejárat. A kétszárnyas betétes ajtószárnyak eredetiek, felső kazettáik is tömörek lehettek. Az ajtót közvetlenül a profil nélküli, egyszerű kőhasábból álló keretbe csapolták, fatok nélkül. A másik, tengelytől északra lévő ajtó szerkezetében, felülvilágítós kettős szárnyában egyaránt eredeti. Mindegyik ajtó felett ott van a már ismert konzolos indítású, falazott, vakolt párkány. A szélső ajtók felett fekvő, szabálytalan, nyolcszög alakú fülke ült a falban.” A lovarda belső falait eredetileg deszkaborítás fedte 1,3 m magasságig. A rekonstrukció során bebizonyosodott, hogy a tetőszerkezet eredetileg nyitott volt és csak később deszkázták be.

A lovarda felújított belső tere

Kincsem, a csodakanca

 

Imperiál

„Mert végül semmi sem marad, csak az angyalok s a lovak.”

Nemes Nagy Ágnes

Korábbi Lovardatúráinkról ITT olvashatsz.

Források:

Hegedűs Pál – Jaksics György: Üdvözlet Kisbérről. Bp., 2008. Penda Print Nyomdaipari Kft. 56. p.

László Csaba: Kisbér - Királyi Lovarda Műemléki Együttese - Állami Lovarda Műemlékegyüttesének építési engedélyezési tervdokumentációja. Kisbér, volt királyi Ménestelep, Lovarda épület műemléki vizsgálata. Bp., 2000. január hó

Bakonytérség építészeti öröksége, Örökségvédelmi katalógus II., Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány

Képek forrása:

1-4. ábra: Hegedűs Pál – Jaksics György: Üdvözlet Kisbérről. Bp., 2008. Penda Print Nyomdaipari Kft. 56. 58. 59. p.
5-7.ábra: a szerző felvétele, Helytörténeti Gyűjtemény, Kisbér 2006.
8-11. ábra: a szerző felvétele, Királyi Lovarda Műemléki Együttese, Kisbér 2006.
12. ábra: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kincsem.jpg
13. ábra: http://www.lovasok.hu/index.php?i=15803