Vár ránk a Vár! – A Budai Vár, Építészeti konferencia a Nemzeti Hauszmann tervről. I. rész

A megújult Várkert Bazárban került sor a szakma nagy érdeklődését kiváltó kétnapos konferenciára. Hét szekcióban, közel harminc előadó járta körbe a témát, köztük építészek, mérnökök, művészettörténészek, „idegenforgalmászok” és politikusok. Mindenki tudni szeretné, mi lesz, hogyan lesz a Budai Várral. Részletes beszámolónkban a két nap tanulságairól és kétségeiről szólunk.

A Várkert Bazár új előcsarnoka

Úgy terveztem, hogy nagyon részletesen és objektíven minden előadótól összefoglalom a leglényegesebb információkat (mert máskor is a hitelességre törekszem), azonban az első nap közepe táján megfogalmazódott bennem, hogy végeredményben ez egy személyes blog, és a személyes beszámolónak pont az a lényege, hogy az én szűrőmön keresztül jelenítsek meg egy eseményt. Ezért el fogok térni a konferencia ütemtervétől, és inkább témakörönként foglalom össze az egymáshoz tartozó mondanivalókat. A második nap végére összeállt bennem a konferenciával kapcsolatban egyfajta vélemény, ezt sem rejtem majd véka alá. 

 

Kié a Budai Vár? 

Ezt az érzékeny kérdést (is) próbálták körüljárni az első szekciókban az előadók. 

L.Simon László miniszterhelyettes ismertette először részletesen a kormány által támogatott elképzeléseket. Első hallásra igen nagyszabású koncepció bontakozott ki, amelybe mintha már nem is lehetne beleszólni… Hangsúlyozta, hogy a kormányzati funkció ide telepítése nem most merült fel először, „a rendszerváltozás óta számos kormány felvetette”. A várban tehát az államhatalom megjelenése mellett, egy középtávú fejlesztési terv keretében, előreláthatólag 10 éves munka gyümölcseként, kulturális és turisztikai fejlesztéseket tervez a kormány. A meglévő koncepciók mellett várható egy ötletpályázat kiírása a Szent György téri üres telkek hasznosítására is. Fontos szempont a méltatlanul elbontott épületek rekonstrukciója, mint pl.: a Lovarda, amely alá mélygarázst terveznek. (Cáfolta, hogy az épület könnyűszerkezetesként épülne meg, félreértés miatt írták ezt korábban.) Rekonstruálják a Stöckl lépcsőt, a főőrség épületét, a Szárazárok a feltárás után pedig kiállítótereknek fog otthont adni. Sikerült visszavásárolni az USA-tól azt a területet (amelyet a világháború után kaptak meg), ahol egykor Táncsics börtöne, és a királyi pénzverde is állt, így azt is szeretnék az átfogó régészeti feltárások után helyreállítani, és a leendő épületben a Hauszmann Bizottság munkáját, valamint műtárgyakat bemutatni. Kísérletképpen az egykori Szent

Látványterv a Vári fejlesztésekről

István termet szeretnék először rekonstruálni, hogy képes-e az építész és a restaurátor szakma, valamint a hazai szakipar az ismeretek hiányából adódóan komplikált feladatot hitelesen megoldani. Ennek kapcsán a Kiscelli Múzeum fejlesztése is elindult, ugyanis ők fogadják majd be a terem tárgyait. A vár területén egykor állt zsinagóga épületének feltárását a kormányzati döntés után lehet megkezdeni. A Levéltár épületének bővítéséhez szintén lezajlottak az előkészületek. Év végére befejeződhet a tervezés, utána indulhat a kivitelezés, az átadást 2017 második felére tervezik. Ezt az ütemtervet a szakemberek többször vitatták a konferencia során. A kormány a Várban múlt és jövő találkozását szeretné megvalósítani, ahogyan ez a Várkertbazár rekonstrukciójánál már sikerült, és bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága a kortárs építészetnek a várban, csak a helyét kell megtalálni. Végül kiemelte, hogy mindig is „politikai akarat munkált” a városkép kialakításában, azonban nem cél az elmúlt idők és rendszerek visszaállítása, hanem a nemzet kincsévé kívánják tenni a Várat. A sorok között olvasva, egy olyan konferencián ülve, amelyet a programot életre hívó Miniszterelnökség támogatott, a szakmát mégiscsak kész tények elé állítják…

A szórakoztatás civilizációja

Turisztikai kiállítás a Várban

A turizmus szakterületéről Puckó László egyetemi docens világította meg a problémakör építészek számára kevésbé feltűnő oldalát. Lényegre törő előadásából jól kirajzolódtak azok a turizmussal, szolgáltatásokkal kapcsolatos 21. századi igények, amelyre a Vár rekonstrukcióját fel kellene készíteni. A legfontosabb kijelentése az volt, hogy bárki, aki a Várba jön, legyen az hazai vagy külföldi polgár, nem tekinthetők turistának, hanem helyi lakosként kell számolnunk vele. A Vár nemcsak lakóhely, hanem ’éjszakai város’, ’kulturális város’, ’szabadidős város’, ’üzleti város’ is egyben, ha ezekkel a funkcióival nem foglalkozunk, üres kulisszává válhat. A hosszútávú memóriában rögzülő élmények adása a legfontosabb cél, hogy visszatérjenek a látogatók. Az építészeknek is hosszabb ideig kell tanulmányozniuk a Vár történetét, építési periódusait, mire megértik a folyamatokat, ezt nem könnyű a látogatók számár is szórakoztató formában feltárni. Összetett dolgokat egyszerűen bemutatni, ezt jellemezhetjük a ’simplexity’ szóval. Bemutathatók a középkori szintek pl. applikációk vagy okosszemüveg segítségével. A legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk a tervezés során, hogy kinek szolgáltatunk és milyen funkciókat – ebben tud segíteni a turisztikai szakma. Többféle turista típus létezik, tervezhető, melyik típus jöjjön egyáltalán, és hol találjon magának teret, élvezetet a Várban. Minden látogatónak egy történet kell, amelyet életkoronként kell megfogalmazni, és a fontos információkat rövid idő alatt kell átadni, így lehet a jelenleg nem túlságosan vonzó, kialakult képet a Várról a turisták szemében megváltoztatni. Barcelonát emelte ki (mint többen is a konferencia során), ahol 48-féle réteg „beszél” a városról.

Vár áll ott

Buda Mátyás idején

Elméleti, elemző szempontból közelített a témához Pálfy Sándor DLA építész, egyetemi tanár, majd fejtette ki véleményét a helyreállítással kapcsolatban. Milyen mélyebb értelmet kell keresnünk vár, várfal, város szavaink alatt? A várfal fizikai és szellemi határa is egyben a falon belüli és a falon kívüli életnek, azonban soha nem választható el egymástól a kettő. Értelmezhetjük a várost vár nélkül, vagy a kettő szimbiózisából létrejövő egységként, és sokszor ez az egymásrautaltság a városlakók identitásának részévé is válik. Nürnberg várát középkori állapotára állították helyre a háború után, néhány épület funkciót váltott, pl. a nagyméretű terménytároló épületből ifjúsági szállásépület lett. Pozsonyban a rekonstrukció dominált, főként kulturális funkciókkal töltötték meg az újjáépített tereket. Prága sok tekintetben hasonlítható Budapesthez, a várat példásan, nem hivalkodó módon, kortárs építészeti elemeket is alkalmazva állították helyre, kormányzati funkciókkal, több kisebb múzeummal töltötték meg, ellenben valódi lakosai nincsenek. Szükség van a Budai Vár kinyitására, megnyitására, hogy az értékeit feltárhassuk, értékes programok keretében bemutathassuk, és a várlakók eközben továbbra is otthon érezzék magukat.

Tóth Árpád sétány

Jól kapcsolódtak a vár városba illeszkedésének gondolatához Török Ferenc DLA építész, 50 éve várlakó, valamint kerületi díszpolgár megható pillanatképei a vári polgárok mindennapjairól. Az alig háromezer fős lakosság közösségeket alkot, szinte mindenki ismeri egymást, intimitásukat megőrizték a várossal szemben. Az önkormányzattal közösen igyekeznek az épületeket, utakat karban tartani. Napjaik színterei a Tóth Árpád sétány, fórumuk az egykori Buchinger kocsma, a Várbarátok Köre a Litea könyvesboltban gyűlik össze. A kisiparosok, üzletek, kisvendéglők eltűnése komolyan érintette a közösség mindennapjait, a turizmus hatással van az életterükre, ezért is fontos számukra a Vár jövője.

Rekonstrukciótól „nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

Az egykori bálterem a Hauszmann-féle északi szárnyban

Dr. Mezős Tamás műegyetemi tanár a tervezett helyreállítások didaktikai szempontjait vette górcső alá. Az állandóságot szimbolizáló Vár történetéből kiemelte Mária Terézia palotájának megépülését, Hauszmann továbbépítéseit, majd ennek a karakternek a 60-as évekbeli „lecsendesítő” helyreállítási munkáit. Az egykori barokk termek leegyszerűsítésével elveszett a terek szerepe, ezért is lenne szükségszerű a Bálterem és a Büfé terem helyreállítására, amelyek egyben a hiányzó állami reprezentációs helyszínekké is válhatnának. Külföldi példákkal igyekezett illusztrálni, hogy más nemzeteknél sem kevésbé fontos ideológiai kérdés az ország építészeti jelképeinek sorsa. Példaként a már sokszor emlegetett Varsót (teljesen visszaépítették a várat a háború után) és több németországi példát említett. A társadalomnak lényeges szerepet kell kapnia a rekonstrukció során. Merániai János híres mondatával arra kívánt utalni, hogy fontos szempontokat kell mérlegelni az újjáépítésekkel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy garantálni kell a visszafordíthatóságot, ütemezni kell a megvalósítást, és kiemelte a restaurátori program fontosságát. Hozzátette, hogy tények ismerete és pontos tervek nélkül korai még a költségekről beszélni, utalva ezzel a miniszterhelyettes szavaira.

Esti látkép a várról

Kádár Bálint KÉK elnök sokakban ellenvéleményeket kiváltó előadása „az egyetlen budapesti óváros”-ról sok megfontolandó felvetést tartalmazott. Az óváros jellegű városrészeket ma nem tekintik fejleszthetőnek, ezért különböző sorsra jutnak: ha elpusztul, azonban erős a jelképisége, akár újjá is építik (Varsó); az eredeti morfológiát paneles technológia alkalmazásával állították helyre (Drezda, Berlin). Mi nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen a Vár nem pusztult el teljesen, amely szakmai szempontból megkönnyítené az újjáépítést, hanem el kell döntenünk, mit és hogyan állítsunk helyre. A foghíjakat az akkori kortárs építészet stílusában, érzékeny alkalmazkodással építették be, amelyet a Kelet-Európában egyedülálló illeszkedési habitus egyik okának is vél az előadó. Továbbá nem érzi méltatlannak a háború utáni visszabontásokat, mert a dualizmus kori beépítések hatalmi ambíciót tükröző méretei túlzóak lettek volna a Vár egészéhez viszonyítva az újjáépítések során. A konferencia során szintén többször emlegetett Barcelonában a katalán nemzet alapjául szolgáló gótikus korszakot megelevenítve állították helyre az óvárost. A Budai Várat a három rész, a Palota, az Óváros és a Vár alkotják, ezeket várostervezési szempontból nem lenne szabad külön kezelnünk, többek között ebben is látja a helyreállítási kísérletek sikertelenségét. Az állami funkció idehelyezéséről véleménye szerint, nekünk magyar állampolgároknak, közösen kellene döntenünk. A várlakók miatt nem egyszerűen csak egy turisztikai látványosság a Vár, viszont lehet-e erre a 2500 fős lakosságra alapozni, tudnak-e ők életet lehelni a Várba? Jelenlegi helyzetükben kertvárosi életformát űznek, nem kezelik a belváros részeként a területet, így a megítélése is „külvárosias”. Nincsenek találkozási pontok, kereskedelmi terek a megmaradt középkori városszövet miatt, ezek a funkciók nem épültek be ide. Parkolók foglalják el az értékes területeket, ez nem teremt sem a lakók, sem a turisták számára ideális helyzetet. A legtöbbet fotózott terekre, a Mátyás templomhoz és a Szent György térre a helyiek nem szívesen mennek a tömeg miatt, kiszorulnak onnan. A Palota után a látogatók számára már semmi érdekességgel nem szolgál a Vár. A Várkert Bazár helyreállításával szerencsére megindult a terület fejlesztése, jobban megközelíthetővé vált, érthetőbbé válnak a történelmi rétegek. A kupola elbontását nem tartja jó ötletnek, hiszen a Várnak ez a sziluettje beépült a köztudatba, nem lenne szerencsés ezen változtatni, vagy csak nagy odafigyeléssel az eredményre. Mondanivalóját azzal zárta, hogy pont ezek a koronként eltérő helyreállítások, egymásra épült rétegek adnak izgalmat a Várnak (szerintem ezzel a jelenlévők nagy része nem értett egyet), amely jól bemutatva igazi élményt tudna nyújtani, tehát érdemes erre forrásokat biztosítani, és a háború utáni időszak bemutatására is, amely igazán a szakmának való, építészeti feladat. 

A Budai Vár számomra alig épült be a fővárosról alkotott képembe, bár akármelyik hídon utaztam át, mindig láthattam. Körülményesen lehetett feljutni, sokszor ellepték a turisták, így sokkal jobban vonzottak a város más részei. Túl sok élményem nem kapcsolódik a várhoz, inkább hangulat-emlékfoszlányaim vannak: beadandó rajzok fölé hajolok a macskaköveken, látogatás Beck Zsuzsánál, bejárás a felújítás alatt álló Mátyás templom tornyában… Történeti rétegeit sosem bírtam követni és megjegyezni, a kesze-kuszaságtól elvesztettem az érdeklődésemet. A konferencia arra is jó alkalom volt, hogy közelebb hozza hozzám, megismerjem értékeit, és elgondolkozzak azon, vajon nekem mit is jelképez. Mert a legfontosabb gondolat, ami az előadások során megfogalmazódott bennem az, hogy a társadalmi akarat hiánya, amely alig-alig nyilvánul meg nagy építkezéseinkkel kapcsolatban, (legfeljebb a szakma emeli fel a szavát) jobban befolyásolja a sikeres helyreállítás sorsát, mint gondolnánk. 

Hamarosan folytatjuk a beszámolót.

Képek:

borító:http://1.kerulet.ittlakunk.hu/utcak-terek/140912/esti-kepek-varkert-bazarrol

1. ábra: a szerző saját felvétele, 2015. május 12.

2. ábra: http://hg.hu/cikkek/varos/13475-budai-var-felelost-keresunk

3. ábra: http://travelo.hu/kozel/2012/09/13/ingyenes_turisztikai_kiallitas_a_budai_varban/

4. ábra: http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3d-ben_jarhato_be_matyas_vara

5. ábra: http://orientpress.hu/78179

6. ábra: http://oroksegfigyelo.blog.hu/2014/01/31/szalka_a_torkunkban

7. ábra: http://www.budapestterkep.com/

Beszámoló az építészfórumon:

http://epiteszforum.hu/a-nyilvanossag-fele-konferencia-a-hauszmann-tervrol-ii-resz